Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)
A Btk. 30. §-ának b) pontja szerint a büntethetőséget megszünteti az elévülés. A súlyos testi sértés alapalakzatának elévülési ideje a Btk. 31. §-ának b) pontja értelmében a büntetési tétel felső határával azonos három év. A Btk. 32. §-ának a) pontja szerint befejezett bűntett esetében az elévülés határidejének kezdő napja az a nap, amelyen az elkövetőnek a bűntett tényállásához tartozó cselekménye véget ért, vagyis a jelen esetben valóban 1967. szeptember 13. napja. A Btk. 33. §-ának (1) bekezdése szerint azonban az elévülést félbeszakítja a hatóságnak az elkövető ellen a bűntett miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye és a félbeszakítás napjával az elévülés határideje ismét elkezdődik. Az állandó ítélkezési gyakorlat, de az említett törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolás szerint is büntetőeljárási cselekménynek kell tekinteni minden olyan intézkedést, amely az eljárás előbbrevitelére irányul, pl. az elfogatóparancs kibocsátását. A Be. 183. §-ának (1) bekezdése [Be. 169. §-ának (1) bekezdése] szerint az eljárást a terhelt előkerüléséig fel kell függeszteni, ha kétségtelenül megállapítást nyert, hogy az idéző végzés a terheltnek azért nem volt kézbesíthető, mert ismeretlen helyen tartózkodik. Ha ilyen esetben lakhely kutatás elrendelése szükséges, ez iránt az eljárás felfüggesztésével egyidejűleg a tanács elnöke intézkedik, az elfogatóparancs kibocsátásáról pedig — ugyancsak az eljárás felfüggesztésével egyidejűleg — a bíróság zárt ülésben határoz (Be. 119. §). Ebből a törvényi rendelkezésből következik, hogy az eljárás előbbrevitele szempontjából a lakhely kutatás elrendelése az elfogatóparancs kibocsátásával azonos joghatást kiváltó intézkedés, és az elévülést éppen úgy félbeszakítja, mint bármely más, az előbbrevitelt célzó eljárási cselekmény. Ettől egészen független az a kérdés, hogy elfogatóparancs kibocsátása általában csak akkor indokolt, ha — az ügy összes körülményeire, közöttük a törvényi büntetési tételre is figyelemmel — előreláthatólag egyévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztés kiszabására kerül sor. Az első fokú bíróság az ügyben az elkövetéstől számított három éven belül három ízben rendelt el lakhelykutatást. A bűntett miatt foganatosított ezzel az eljárási cselekménnyel tehát az elévülés félbeszakadt, és — legutóbb 1969. június 23-án — az elévülés határideje a Btk. 33. §-ának (1) bekezdésében foglalt jogszabálynál fogva ismét elkezdődött, s az a sérelmezett végzés meghozataláig nem fejeződött be. Ezek szerint eljárási szabályt sértett az első fokú bíróság, amikor a Be. 179. §-a (1) bekezdésének b) pontjára [Be. 170. §-a (1) bekezdésének c) pontjára] alapítottan az eljárást büntethetőséget megszüntető ok fennállására hivatkozással megszüntette, miért is a megyei bíróság a megtámadott végzést hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot további szabályszerű eljárásra utasította. (Pécsi Megyei Bíróság Bf. I. 944/1970. sz.) (6789.) 5693. Nem szakítja félbe az elévülést olyan ügyviteli jellegű intézkedés, amely — a törvényes feltételek bekövetkezte esetére — az eljárás folytatásának elrendelését célozza. 110