Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

A terhelt ellen — 1962. november 21-én és december 8-án elkövetett — közellátási bűntett és hamis tanúzásra rábírás miatt folyt büntetőeljárást az 1963. évi 4. sz. tvr. 5. §-ának (1) bekezdése alapján közkegyelem okából megszüntették. Majd az 1964. november 9-én jogerőre emelkedett ítélettel — az 1964. július 22-én elkövetett — társadalmi tulajdont károsító lopás miatt 3 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre, az 1965. szeptember 29-én jogerőssé vált ítélettel pedig foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt 1500 forint pénzbüntetésre ítélték. Már ebben az időpontban folyt ellene az eljárás — az 1965. január 22-én elkövetett — könnyű testi sértés miatt. A másodfokú bíróság az 1965. július 15-én kelt végzésével az ez ügyben hozott első fokú ítéletet megalapozatlanság okából hatályon kívül helyezte és új első fokú eljárást rendelt el. A megyei bíróság e végzés indokolásában felhívta az első fokú bíróság figyelmét a terhelt ellen indult és közkegyelem okából megszüntetett büntetőeljárásra. Felhívta az első fokú bíróságot, hogy a megismételt eljárás során ezeket a bűnügyi iratokat is szerezze be és a bűnösség megállapítása esetén rendelkezzék a közkegyelem okából megszüntetett eljárás továbbfolytatása tárgyában is (1963. évi 4. sz. tvr. 8. §). A megismételt eljárásban a járásbíróság 1966. február 23-án könnyű testi sértés miatt 1200 forint pénzbüntetésre ítélte a terheltet. A járásbíróság a legkorábbi büntetőeljárás továbbfolytatása iránt nem intézkedett, csak ítéletének indokolásában tett említést erről a büntetőeljárásról. Az ítélet kihirdetése napján a tanácsvezető bíró az ítélet eredeti példányára egy feljegyzést vezetett. Ebben megállapította a fentebb elsőként említett üggyel kapcsolatos kegyelem hatályvesztését a terhelt 1964. november 9-én történt jogerős elítélése folytán, majd a bűnügyi iratok csatolásával felterjeszteni rendelte az iratokat a másodfokú bírósághoz további intézkedés végett. A másodfokú bíróság 1966. június 30-án kelt ítéletével az első fokú ítéletet csak annyiban változtatta meg, hogy megállapította a szóban forgó üggyel kapcsolatos kegyelem hatály vesztését a terhelt újabb elítéltetése folytán és a közkegyelem okából megszüntetett eljárás továbbfolytatását rendelte el. A másodfokú bíróság eme ítélete 1966. június 30-án kelt. Viszont a szóban forgó ügyben a terhelt elleni utolsó intézkedés, a nem jogerős első fokú ítélet meghozatala 1963. március 6-án s nem 1963. április 22-én történt, amikor a büntetőeljárást közkegyelem okából megszüntették. Ekként a két intézkedés között 3 évnél hosszabb idő telt el, ugyanakkor az ügyben vád tárgyává tett bűncselekmények elévülési ideje 3 év [B'tk. 31. § b) pont]. Ehhez képest a másodfokon eljárt bíróság ítélete a vonatkozó részében törvénysértő azért, mert a közkegyelem címén megszüntetett büntetőeljárás továbbfolytatását büntethetőséget megszüntető ok [elévülés, Btk. 30. § b) pont] ellenére rendelte el. Nem állapíthatók meg olyan körülmények sem, amelyek az ügyben 1963. március 6-án kezdődő elévülést félbeszakították volna. A Btk. 33. §-ának (1) bekezdése értelmében az elévülést a hatóságnak az elkövető ellen a bűntett miatt foganatosított büntetőeljárási cselekmé111