Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

lagosan vagy részletesen kifejtve helyezkedett-e arra a jogi álláspontra, hogy a terhelt a kísérlettől önként elállt [Btk. 10. § (3) bekezdés], s hogy az ügyészi jogi álláspont szerint — ennek folytán — a terhelt valamely ún. „maradékcselekményért" vonható-e felelősségre. Ennek pedig az eljárásjogi következménye, hogy a bíróságnak a Be. 172. §-a (1) bekezdésének e) pontja [167. § (2) bek. f) pont] alapján előkészítő ülésen meg kell vizsgálnia, hogy a vád tárgyává tett tények és a vádirati minősítés összhangban vannak-e, s e minősítésnek a Be. 176. §-a (1) bekezdésének a) pontja (173. §) szerinti megváltoztatásával a tárgyaláson való részvételre kell kötelezni az ügyészt [Be. 19. § (1) bek.]. Ilyen esetben ugyanis — még ha alaposnak látszik is a kísérlettől önkéntes elállásra vonatkozó jogi következtetés — azok az eljárási szabályok az irányadók, amelyek az alapcselekményhez tapadnak (magánindítvány, ügyész részvétele stb.). A járásbíróság mint első fokú bíróság tehát eljárási szabálysértést követett el azzal, hogy előkészítő ülés tartását elmulasztotta, a vád tárgyává tett tények jogi minősítését nem változtatta meg, az ügyészt a tárgyaláson részvételre nem kötelezte és a védelemnek nem adott módot arra, hogy a helyes minősítésnek megfelelően készüljön fel. A kifejtett eljárási rendelkezések sérelmére tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a járásbíróság ítélete, valamint a megyei bírósági végzés törvénysértő. Ezért a fenti határozatokat hatályon kívül helyezte és az iratokat a járásbírósághoz visszaküldte. (Legf. Bír. B. törv. IV. 778/1971. sz.) (7082.) 5682. Magánlaksértés vétsége miatt a vádlott nem jogosult az első fokú ítélet hozatalát megelőző zárt ülés megkezdéséig a sértettel szemben a magánindítvány előterjesztésére, ha ennek határideje egyébként lejárt. Az első fokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő. A vádbeli napon házának udvarából V. L-né viszonvádlott átkiabált a szomszédban lakó dr. D. J.-né vádlottnak: „egye ki a fene a két szemed, ne bámulj át a szomszédba". Erre a vádlott azt kiabálta vissza a viszonvádlottnak, hogy „rohadt dög, azért üldözted el a férjedet, mert nőbarát vagy". A viszonvádlott a szidalmat viszonozta és átszaladt a két telek közötti kerítésen levő résen a vádlott udvarába, ahonnan a vádlott a lakásába menekült, miközben a viszonvádlott őt kurvának is nevezte. V. L-né a magánindítványát 30 napon belül előterjesztette; dr. D. J.-né viszont csak a személyes meghallgatás során — a cselekményt követő 60 nap elteltével — emelt viszonvádat becsületsértés vétsége és magánlaksértés vétsége miatt. Az első fokú bíróság dr. D. J.-né vádlottat rágalmazás vétsége miatt, V. L-né viszonvádlottat pedig becsületsértés vétsége és magánlaksértés vétsége miatt ítélte el. A másodfokú bíróság a járásbíróság ítélete viszonvádlottra vonatkozó részének a magánlaksértés vétségével kapcsolatos rendelkezését hatályon kívül helyezte és az e vétség miatti büntetőeljárást büntethetőséget kizáró okból megszüntette. A Btk. 29. §-ának (2) bekezdése szerint csak a kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás és becsületsértés vétsége esetén jogo104