Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

A viszonvád emelhetésének kérdése az alapeljárás során is felmerült. Az első fokú tárgyalás során a II. r. terhelt jogi képviselője kérte, hogy a bíróság az eljárást magánindítvány hiánya okából szüntesse meg. A bíróság anélkül, hogy azt megindokolta volna, a viszonvád tárgyában is határozott. A II. r. terhelt fellebbezésében ismételten utalt arra, hogy az I. r. terhelt az apját ért sértő kifejezés miatt nem élhetett volna viszonváddal. * A megyei bíróság ítéletében ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a viszonvád alapjául szolgáló kifejezés nem csupán az I. r. terhelt apjára, hanem az I. r. terheltre nézve is alkalmas a becsület csorbítására, s így az I. r. terhelt viszonvád emelésére jogosult. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint törvényt sértettek az eljárt bíróságok akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az I. r. terhelt jogosult volt viszonvád emelésére. Egységes a bírósági gyakorlat abban, hogy a magánvád előterjesztésére csak az a személy jogosult, akit a törvényes határidőn belül a magánindítvány előterjesztési joga megillet. Ez pedig a Btk. 28. §-a (1) bekezdésének helyes értelme szerint a becsületében közvetlenül sértett személy lehet és semmiképpen sem a hozzátartozója. Erre — a nyitva álló határidőn belül — akkor van lehetőség, ha a sértett az indítvány előterjesztésére megszabott határidő eltelte előtt meghal anélkül, hogy a magánindítványt előterjeszthette volna. Ilyen esetben sem saját jogán, hanem az elhunyt jogán van lehetősége az indítvány megtételére. Élő sértett esetében sem kizárt, hogy a hozzátartozó tegyen indítványt, de csak a sértett nevében, annak jogán, tehát meghatalmazás alapján. Viszonvád emelésének csupán akkor van helye, ha a cselekmények okozati és tárgyi összefüggése megállapítható, de mindenekelőtt a sértő és a sértett személy azonossága szükséges mindkét részről, mert ennek hiányában kölcsönösségről nem lehet szó. Az állandó bírósági gyakorlattal ellentétes a megyei bíróságnak az az álláspontja, hogy a viszonvád alapjául szolgáló kifejezés nem csupán az I. r. terhelt apjára, hanem az I. r. terheltre nézve is alkalmas a becsület csorbítására. A másodfokú bíróság érveléséből a Legfelsőbb Bíróság csak annyit tett magáévá, hogy az apára tett lealacsonyító kifejezés a családi kapcsolat folytán a gyermeket is érzékenyen érintheti, de ez nem tekinthető a személyiségét ért olyan közvetlen támadásnak, amely becsületben sértené, s így — ez alapon — nem vált az elkövetett bűntett sértettjévé. Az ily cselekmény miatt ezért magánindítvány előterjesztésére s ennek megfelelően viszonvád emelésére sem jogosult. Más a helyzet, ha az apára tett kijelentés olyan általánosító, hogy az az egész család becsületének a csorbítására is alkalmas. Az elbírált ügyben használt, a viszonvád alapjául szolgáló kifejezésből azonban ily következtetés nem vonható le. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, a törvénysértő határozatokat hatályon kívül helyezte, és az eljárást megszüntette. II. A törvényességi óvás álláspontja szerint a „részeges disznó" kifelé