Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

jezés használata nem becsületsértés, hanem rágalmazást valósít meg. Ennek indokául arra hivatkozott, hogy az idézett kifejezés tényállítás s annak használata más előtt történt. A Legfelsőbb Bíróság ezt az álláspontot nem osztja. A Btk. miniszteri indokolása is utal arra, hogy a törvény a becsület megtámadásának két alakját szabályozza, a tényállítással, illetve a sértő kifejezéssel vagy más sértő cselekmény elkövetésével végrehajtott bűncselekményt. Az előbbi a rágalmazás. A tényállítás valamely esemény, történés közlése; az olyan kijelentés, amely a becsületet támadja — az esetek túlnyomó többségében — ugyancsak valamely ténnyel kapcsolatos. Ezért az állandó bírósági gyakorlat a tényállítás megállapítása végett a sértő kifejezést nem elszigetelten, hanem összefüggéseiben vizsgálja. Aki rágalmaz, magát az eseményt, a történést mondja el. A verbális becsületsértés elkövetője csak becsmérlő kijelentéseket tesz. A II. r. terhelt által írt levél az I. r. terhelt apjára kétségtelenül olyan kifejezést tartalmaz, amely alkalmas a becsület csorbítására. Ez a kifejezés azonban a levél egész tartalmát tekintve csupán szitkozódó, becsmérlő jellegű; e kifejezés használata avégett történt, hogy az I. r. terheltet szembeállítsa az apjával. A sértő kifejezést tartalmazó levélből az állapítható meg, hogy annak íróját a harag, a bosszúság vezette, és ennek kívánt kifejezést adni. Ilyen körülmények között nem tévedtek az eljárt bíróságok, amikor a „részeges disznó" kifejezést nem mint tényállást értékelték, hanem mint lealacsonyító, becsmérlő jelzőt vették tekintetbe, amelynek használata — amennyiben büntethetőséget kizáró ok azt nem gátolná — a Btk. 267. §-ában meghatározott becsületsértést valósítaná meg. (Legf. Bír. B. törv. I. 1062/1970. sz.) (6744.) 5681. A magánindítványt mindig tartalmának megfelelően kell megítélni, függetlenül attól, hogy az ügyész a cselekményt miként minősíti. A járási ügyészség a terhelttel szemben egyrendbeli, a Btk. 194/B. §-ába ütköző ittas vezetés vétsége és egyrendbeli, a Btk. 219. §-a (1) bekezdésének I. fordulatában meghatározott garázdaság bűntette miatt emelt vádat. A járásbíróság az ügyet a járási ügyészség bejelentésének megfelelően az ügyész részvétele nélkül tárgyalta le és a következő tényállást állapította meg. A terhelt, miután sógorát italtól befolyásolt állapotban hazaszállította, visszafelé az úton a gyalogosan arra haladó Sz. Veronika sértettet meglátta és ezért megállt, majd szólt neki, hogy a gépkocsiba szálljon be. A sértett azonban az ajánlatot nem fogadta el, gyalog ment tovább és egy mellékösvényre tért rá, hogy útját lerövidítse. A terhelt is tovább hajtott, de rövid távolság megtétele után az út szélén megállt, a kocsiból kiszállt, szükséglete kielégítése végett bement az útmenti bokros részbe. Ezt követően vette észre, hogy a gyalogösvényen közeledik feléje a sértett. Amint melléje ért — szó nélkül — megragadta, majd megcsavarta a csuklóját és azt tiltakozása ellenére sem bocsátotta el. A sértett felismerte a terheltet és ezért erőszakos támadását úgy akarta leszerelni, hogy kilátásba helyezte: a történteket elmondja a fe102