Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 5. kötet, 1970. január - 1973. december (Budapest, 1975)

tes kérdéstől függ, hogy a magánvádlót cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezik-e vagy sem. Ezért az eljárást — nyilvánvalóan a gondnokság alá helyező ítélet jogerőre emelkedéséig — a Be. 178. §-a (1) bekezdésének a) pontja [Be. 169. §-ának (1) és (2) bekezdése] alapján felfüggesztette. A magánvádló a felfüggesztés hatálytalanítása végett fellebbezett. A szóban forgó, nem jogerős ítélet a Ptk. 13. §-ának (2) bekezdése alapján helyezte a magán vádlót korlátozott cselekvőképességgel járó gondnokság alá. A korlátozottan cselekvőképtelen személy jognyilatkozatának az érvényességét a Ptk. 14. §-ának a keretei között kell vizsgálni. E törvényhely (2) bekezdésének a) pontja szerint a korlátozottan cselekvőképes személy törvényes képviselőjének közreműködése nélkül is tehet olyan személyes jognyilatkozatot, amelyekre a jogszabály feljogosítja. A Btk. 28. §-ának (1) bekezdése ilyen jogszabály. A magánindítvány előterjesztésére ugyanis, ha a sértett korlátozottan cselekvőképes, a törvényes képviselője is jogosult. Tehát a magánindítványt a korlátozottan cselekvőképes sértett törvényes képviselője nélkül is előterjesztheti. Ebben az ügyben a magánvádló cselekvőképességének határai csak abból a szempontból jelentősek, hogy az általa előterjesztett magánindítvány hatályos-e vagy sem. Miután a magánvádló cselekvőképességének csak a korlátozása kerülhet szóba, cselekvőképességét kizáró gondnokság alá helyezésére semmiképp sem kerülhet sor — még az ítélet jogereje esetén sem —: az előterjesztett magánindítvány hatályos. Ezek szerint tehát a gondnokság alá helyező ítélet jogerős vagy nem •'ogerős volta nem olyan előzetes kérdés, amely miatt az eljárás felfüggesztésének lett volna helye. Mindezekre tekintettel a megyei bíróság a Be. 269. §-a (Be. 268. §-a) alapján alkalmazandó 258. § (Be. 260. §-a) folytán az első fokú bíróság végzését megváltoztatta, és az első fokú bíróságot az eljárás folytatására utasította. (Debreceni Megyei Bíróság Bf. II. 645/1970. sz.) (6822.) 29. § 5680. I. Hozzátartozó sérelmére elkövetett becsületsértés vagy rágalmazás viszonvád emelésének alapjául általában nem szolgálhat. II. Becsületsértés és rágalmazás elhatárolása. A járásbíróság, illetve a megyei bíróság mint másodfokú bíróság a II. r. terheltet becsületsértés miatt ítélte el. A megállapított tényállás lényege szerint Sz. Károly, Sz. Mihály né II. r. terhelt fia házasságkötési szándékkal udvarolni kezdett F. Anna I. r. terheltnek. A jegyesség veszekedések után felbomlott és a szokásos ajándék visszakövetelésével kapcsolatos vitában a II. r. terhelt levelet írt az I. r. terheltnek, amelyben ez utóbb említett személy apját „részeges disznó"-nak nevezte. Az I. r. terhelt ezt követőleg levelet írt a II. r. terheltnek, amelyben a „vén szipirtyó" kifejezést használta a II. r. terheltre vonatkoztatva. I. A fenti ítéletek ellen emelt törvényességi óvás szerint az I. r. terhelt nem volt jogosult a II. r. terhelttel szemben viszonvádat emelni. 100