Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

idevágó rendelkezését érdemben nem bírálhatja felül, ahhoz kötve van. (Lásd id. állásfoglalás 4. pontját és az ehhez fűzött indokolást.) (Legf. Bír. B. törv. III. 1245/1967. sz.) (5661.) 4716. A társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkedésnek a bűncselekmény jellege és kísérő körülményei alapján történt megállapítása. A megyei bíróság a vádlottat előre kitervelt módon és aljas indokból elkövetett emberölés, erőszakos nemi közösülés és 6 rb. — ebből öt esetben folytatólagosan, éjjel elkövetett — magánlaksértés miatt halmazati büntetésül 18 évi szabadságvesztésre ítélte, 10 évre eltiltotta a közügyektől. Az elsőfokú bíróság a Btk. 39. §-a (3) bekezdése c) pontjának utolsó fordulata alapján kimondta, hogy a vádlott mint konok bűnöző, nem bocsátható feltételes szabadságra. E törvényhely szerint nem bocsátható feltételes szabadságra — többek között — az, aki az általa elkövetett bűntett jellegéből avagy életmódjából megállapíthatóan a társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkedik. A bírósági gyakorlat eddig e törvényhelynek főleg azt a részét munkálta ki és értelmezte, amely a társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkedést az elkövető életmódjára alapítja (397. sz. kollégiumi állásfoglalás indokolásának „ad 3." jelű része). A „bűntett jellegével", mint amelyből a társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkedésre lehet következtetni, csak annyiban foglalkozott, hogy a törvényt olyképp magyarázta: „a konok elkövetést egymagában sem az üzletszerű, sem az ismétlődő, sem a folyamatos bűnelkövetéssel nem lehet azonosítani". A bűntett jellege azonban más vonatkozásban alapul szolgálhat olyan következtetésre, hogy az elkövető a társadalmi együttélés szabályaival konokul szembehelyezkedik. Lehet az elbírálás alatt álló bűntett olyan, hogy annak és az azt megelőző vagy az azt kísérő körülmények alapján ugyancsak meg lehet állapítani, hogy az elkövető teljesen züllött és elvetemült személy — éspedig akkor is, ha egyébként pl. a munkához vagy a családhoz való viszonya alapján ilyen következtetésre nem lehetne jutni. Ez az eset áll fenn rendszerint akkor, ha az elbírálás alatt álló bűntett elkövetéséhez szükségképpen csak teljesen züllött és elvetemült életfelfogás vezetett. A Legfelsőbb Bíróság osztja az elsőfokú bíróság ítéletében részletesen kifejtett álláspontot, és úgy találta, hogy jelen esetben az aljas indokból elkövetett emberölés jellegéből és az ítéletben megállapított előzményekből, valamint kísérő körülményekből alaposan és joggal lehet arra következtetni, hogy a vádlott konokul szembehelyezkedik a társadalmi együttélés szabályaival, és hogy e szembehelyezkedés vezetett végeredményben a valóban szélsőségesen visszataszító és megdöbbentő emberölés elkövetéséhez. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jelen ítélettel kiszabott szabadságvesztés tekintetében kimondta, hogy a vádlott nem bocsátható feltételes szabadságra. (Legf. Bír. Bf. II. 15/1969. sz.) (6095.) 92