Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

lölésénél elsősorban az elítélt átnevelésének a követelményét kell a bíróságnak szem előtt tartania. Az Elnökségi Tanács álláspontja szerint a terhelt személyi körülményeire, úgyszintén a bűncselekmény elkövetésének módjára tekintettel semmi alap sincsen arra a feltevésre, hogy a terhelt átnevelése enyhébb végrehajtási fokozatban is elérhető lenne [Btk. 38/E. § (2) bek.]. A terhelt ugyanis erőszakos cselekmények miatt már két ízben szabadságvesztésre elítélt egyén, akire korábbi büntetései semminő visszatartó hatást nem gyakoroltak. Emberölési cselekményét a feltételes szabadság tartama alatt hajtotta végre. Minderre tekintettel szóba sem kerülhet, hogy az újabb bűntett elkövetése alkalomszerű lenne. De az a — mindkét bíróság által kiemelt — körülmény, hogy a terhelt csak italos állapotban tanúsít összeférhetetlen, garázda magatartást: ugyancsak nem tekinthető olyan személyi körülménynek, amelyre figyelemmel átnevelése az általános szabálytól eltérően, enyhébb végrehajtási fokozatban is elérhető volna. A terhelt többször visszaeső bűnöző, ölési cselekményét alkoholos állapotban, garázda motívumból, gátlástalanul követte el. A Legfelsőbb Bíróság 4. és 6. számú irányelveiből kitűnően az ilyen bűnelkövetőkkel szemben szigorú büntetőjogi fellépésre van szükség, és átnevelésük is csak ennek megfelelően hathatós módszerekkel, a legszigorúbb büntetésvégrehajtási fokozatban remélhető. A kifejtettekhez képest tehát az Elnökségi Tanács megállapította, hogy törvénysértést valósított meg az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróság, amikor a Btk. 38/E. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazásával a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést enyhébb fokozatban rendelte végrehajtani. (Legf. Bír. B. törv. Eln. Tan. 29/1968. sz.) (5660.) 4713. A rendszeres alkoholfogyasztás önmagában még nem értékelhető züllött életmódnak, és nem alapozza meg a szigorúbb büntetésvégrehajtási mód alkalmazását. Az elsőfokú bíróság a terheltet foglalkozás körében elkövetett súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetés miatt szigorított büntetésvégrehajtási munkahelyen letöltendő 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte, és egyben kimondta, hogy csupán a büntetés háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt és védője fellebbeztek enyhítésért. Az elsőfokú bíróság a terheltet a Btk. 39. §-ának (2) bekezdése alapján a feltételes szabadságra bocsátásban törvénysértéssel korlátozta, mivel a terhelt bűnösségét a bíróság gondatlan bűntettben állapította meg, és a terheltet csak akkor lehetett volna abban korlátozni, ha az elbírált cselekménye szándékos bűntettet valósít meg. A büntetés végrehajtási móddal kapcsolatos rendelkezést pedig a megyei bíróság az alábbi indokolással változtatta meg. Az elsőfokú bíróság a Btk. 38/E. §-ára hivatkozással azt állapította meg, hogy a terheltnek eme büntetést egy fokozattal szigorúbb büntetésvégrehajtási fokozatban kell kiállania, mint amelyet a törvény a cselekményre előír, tekintettel arra, hogy a terhelt ittasan vezette a motorkerékpárt. 89