Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

A tárgyalási jegyzőkönyvek kijavítása után a Legfőbb Ügyészség az iratokat a perorvoslatokkal kapcsolatos újabb indítványával 1963. április 23. napján ismét felterjesztette a Legfelsőbb Bírósághoz. A legfőbb ügyész a vádlott terhére bejelentett fellebbezési óvást fenntartotta, majd az időközben életbeléptetett 1963. évi 4. sz. tvr. 5. §-ának (1) bekezdése alapján indítványozta közkegyelem folytán a büntetőeljárás megszüntetését. A Legfelsőbb Bíróság 1963. június 7. napján hozott végzésével a vádlott ellen a büntető eljárást közkegyelem folytán megszüntette azzal a feltétellel, hogy ha a kegyelmi elhatározást — 1963. március 22. napját — követő 3 éven belül elkövetett szándékos bűntett miatt elítélik, a kegyelem hatályát veszti, és a megszüntetett büntető eljárást a bíróság vele szemben le fogja folytatni. A vádlott a közkegyelmi elhatározást — 1963. március 22. napját — követő 3 éven belül újabb szándékos bűntettet követett el 1965. év szeptember havától 1967. április 5. napjáig terjedő időben. Ezért az elsőfokú bíróság 1967. december 15. napján kelt ítéletével a vádlottat társadalmi tulajdont folytatólagosan és bűnszövetségben károsító sikkasztás miatt 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Egyben kimondotta, hogy a Legfelsőbb Bíróság végzésével megállapított közkegyelem hatályát vesztette, és a vádlottal szemben ez ügyben az eljárást le kell folytatni. A másodfokú bíróság 1968. április 2. napján kelt végzésével a fellebbezést elutasította. A közkegyelmet hatálytalanító jogerős határozatok 1968. augusztus 26. napján érkeztek a Legfelsőbb Bírósághoz. Ilyen előzmények után került sor a megyei bíróság előtt indított bűnügyben a vádlott ellen a büntető eljárásnak a fellebbezési szakban történő folytatására. A Legfőbb Ügyészség 1968. szeptember 6. napján kelt átiratában azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság — a Be. 244. §-ának c) pontjára figyelemmel, a Be. 246. §-a (1) bekezdésének harmadik fordulata alapján — tanácsülésben, elévülés okából, az elsőfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és a büntető eljárást szüntesse meg. A Legfelsőbb Bíróság az indítványt alaposnak találta. A vádlottal szembeni büntető eljárás alapjául szolgáló, a BHÖ 121. pontjának (1) bekezdésében meghatározott befolyással üzérkedés törvényi büntetési tételének felső határa egy évi szabadságvesztés. Erre figyelemmel a terhére rótt bűntett büntethetősége a Btk. 31. §-ának b) pontja értelmében három év elteltével évül el. A Btk. 33. §-ának (1) bekezdése szerint az elévülést félbeszakítja a hatóságnak az elkövető ellen a bűntett miatt foganatosított büntető eljárási cselekménye. A félbeszakítás napjával pedig az elévülés határideje ismét elkezdődik. A vádlottal szemben vád tárgyává tett bűntett miatt foganatosított utolsó olyan büntető eljárási cselekmény, amely a Btk. 33. §-ának (1) bekezdése értelmében az elévülést félbeszakítja, 1963. április 23. napján történt az ügyben, amikor a Legfőbb Ügyészség az elsőfokú ítéletre vonatkozó perorvoslatokra — a tárgyalási jegyzőkönyvek helyesbítése után — újból érdemben nyilatkozott, és a vádlott ellen a fellebbezési 6» 67