Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

óvást fenntartva, egyben a közkegyelmi rendelet alkalmazását is indítványozta [Be. 238. § (4) bek.]. Az 1963. április 23. napjától számított három év 1966. április 23. napjáig eltelt anélkül, hogy a vádlottal szemben az ügyben olyan eljárási cselekményt foganatosítottak volna, amely a Btk. 33. §-ának (1) bekezdése szerint az elévülés félbeszakítását eredményező intézkedésnek lenne tekinthető. A vádlott terhére rótt bűntett büntethetősége tehát 1966. április 23. napján elévült. A legutolsó intézkedést a vádlottal szemben a Legfelsőbb Bíróság 1963. június 7. napján kelt végzésével hozta ugyan — melyben közkegyelem folytán vele szemben az eljárást megszüntette —, a közkegyelem tárgyában hozott ez a bírósági határozat azonban — mint deklaratív jellegű megállapítás — nem tekinthető olyan büntető eljárási cselekménynek, amely az eljárás előbbrevitelét célozza, így a Btk. 33. §-a (1) bekezdésének helyes értelmezésével nem értékelhető az elévülést félbeszakító eljárási cselekménynek (BJD. 3641.). A kifejtettekre figyelemmel az eljárás alapjául szolgáló bűntett büntethetősége a Btk. 30. §-ának b) pontja értelmében, elévülés folytán .megszűnt. (Legf. Bír. Bf. IV. 742/1968. sz.) (6010.) 4693. A folytatólagosság egységébe vonható részcselekmények különkülön évülnek el. A vádlott 1961-től 1967-ig a menyasszonyától — a sértettől — különféle ürügyekkel 44 140 Ft-ot csalt ki. A büntető eljárás a vádlott ellen 1967. augusztus 27-én indult meg. Az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményét folytatólagosan elkövetett csalásnak minősítette, és a bűncselekménnyel okozott kárt a fenti összegben állapította meg. A fellebbezési eljárásban az ügyészség arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott 1964. augusztus 27. napját megelőzően elkövetett cselekményének büntethetősége elévülése folytán megszűnt. Ehhez képest indítványozta a vádlott által elkövetett csalással okozott kár öszszegének mérséklését az 1964. augusztus 27-e utáni felvétel összegére, illetőleg az ezen időpontot megelőző összegeknek a bűnösség köréből történő kirekesztését. A másodfokú bíróság az ügyész álláspontját osztotta. Tévedett az elsőfokú bíróság ugyanis, amikor a vádlottnak az 1964. augusztus 27-ét megelőzően elkövetett részcselekményeit is a bűnösség körébe vonta. A vádlott által elkövetett bűncselekmény nem természetes egység, de nem alkot törvényi egységet sem. A bűncselekmény keretébe tartozó egyes részcselekményeket a bíróság foglalta — az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően — a folytatólagosság egységébe. A bíróság azonban csak olyan cselekményeket foglalhat egységbe, amelyeknek a büntethetősége fennáll. A vádlott által elkövetett csalás a Btk. 296. §-ának (1) bekezdése szerint 3 évi szabadságvesztéssel büntetendő. A Btk. 31. §-a b) pontjának első fordulata értelmében ebben az esetben a büntethetőség 3 év elteltével elévül. E bűncselekmény miatt a nyomozóhatóság 1967. augusztus 27-én rendelte el a nyomozást. A Btk. 33. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel az 68