Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

désének alkalmazásával sem (koll. állásfoglalás indokolása I 3. pontjának a) alpontja). Kettőnél több büntetés összbüntetésbe foglalásánál viszont előfordulhat olyan mérvű mérséklés, ami egyes büntetések teljes elenyészését eredményezi [koll. állásfoglalás indokolása 1/3. pontjának b) alpontja]. Ez utóbbi megállapítás — amely egyébként összhangban áll a már korábban is kialakult bírói gyakorlattal — általános érvényű. Vonatkozik tehát mind a Btk. 73. §-ának (2) bekezdése, mind pedig annak (3) bekezdése alapján történő összbüntetésbe foglalásra, de irányadó arra az esetre is. amikor a több büntetés közül egyeseket már korábban összbüntetésbe foglaltak. Az utóbbi esetben azonban — amikor tehát ügynevezett többszörös összbüntetésbe foglalásról van szó — érvényesül az a korlátozás, amely szerint az újabb összbüntetés — a kiszabásnál irányadó általános elvek helyes megtartása mellett — nem vezethet olyan eredményre, hogy az előzőnél alacsonyabb tartamű összbüntetés kerüljön kiszabásra [koll. állásfoglalás indokolása L3. pontjának c) alpontja]. Ezek szerint téves a törvényességi óvásban kifejtett az az álláspont, hogy a 446. számú kollégiumi állásfoglalásnak az a része, amely szerint kettőnél több büntetés összbüntetésbe foglalásánál sor kerülhet az egyik büntetés teljes elengedésére — egyfelől csak a Btk. 73. §-a (3) bekezdésének esetére vonatkozik, másfelől nem irányadó az úgynevezett többszörös összbüntetési eljárásban. Nem sértettek tehát törvényt a megtámadott határozatok akkor, amikor az összbüntetés tartamát a korábbi összbüntetéssel azonos mértékben állapították meg, amelynek folytán a terhelt 30 napi újabb szabadságvesztés büntetése teljes egészében elenyészett. A Legfelsőbb Bíróság határozatának ezzel kapcsolatos indokolása mindenben helytálló. Nem tévedett a Legfelsőbb Bíróság akkor sem, amikor az összbüntetés mértékének meghatározásával kapcsolatban utalt a terhelt ama cselekményének jellegére is, amely miatt vele szemben a 30 napi szabadságvesztést kiszabták. A 446. számú kollégiumi állásfoglalás indokolásában (I 1. pont) említett ,,nagyobb mérvű mérséklés'' ugyanis nem abszolút, hanem viszonylagos értelmű. A mérséklés kisebb vagy nagyobb mérve aszerint ítélendő meg. hogy az elengedett büntetéstartam miként aránylik az összbüntetésbe foglalt egyes ítéletekben meghatározott büntetések tartamához. Az úgynevezett többszörös összbüntetési eljárásban — amikor is a kiszabható újabb összbüntetés nem lehet alacsonyabb a korábbi összbüntetésnél — az újabb büntetés teljes elengedése tehát nagyobb mérvű mérséklésnek tekintendő. Mindezekre figyelemmel az Elnökségi Tanács a törvényességi óvást elutasította. (Legf. Bír. B. törv. Eln. Tan. 1029 1968. sz.) (6040.) 4861. Többszörös összbüntetésbe foglalásnál, ha az előző összbüntetési quasi halmazati büntetésül szabták ki, az újabb büntetés összbüntetésbe foglalásánál csak akkor kell visszatérni az előző összbüntetés alapítéleteire, ha az újabb bűntett elkövetése az alapítéletek jogerőre emelkedése előtt történt. A járásbíróság mint fiatalkorúak bírósága 1969. február 21. napján 199