Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

figyelembe, mert a terhelt a sértett minden pénzét elvette, s a szándéka is erre irányult, a kár nagysága tehát akaratától függetlenül volt csupán 635 Ft azért, mert több pénz nem volt a sértettnél. A kár részbeni megtérülte pedig a gyors rendőri beavatkozás eredménye volt, és nem a terhelt magatartása segítette azt elő. Az aránylag fiatalabb kort a bírói gyakorlat általában enyhítőként értékeli. A terhelt esetében azonban az a körülmény, hogy még nem volt 24 éves a cselekmény elkövetésekor, nem értékelhető javára enyhítőként, különös figyelemmel arra is, hogy már előzőleg négyszer volt büntetve, így képes volt felmérni rablási cselekményének tárgyi súlyát, amit szabadulása után rövid három hónap múlva követett el. A megyei bíróság tehát törvénysértéssel értékelte enyhítőként a terhelt javára az említett körülményeket és a járásbíróság felismerése volt a helyes, amely szerint a terhelt javára enyhítő körülmény nem észlelhető. Figyelmen kívül hagyta a megyei bíróság azt is, hogy a többszörösen visszaesőkkel szemben — mint amilyen a terhelt is — a törvény szigora alkalmazásának fokozottan kell érvényesülnie (6. sz. irányelv), és az ilyen elkövetőkkel szemben a speciális prevenciónak kell előtérbe kerülnie. A bűnösségi körülmények téves értékelése, valamint az elkövető társadalomra veszélyessége kiemelkedő fokának figyelmen kívül hagyása eredményezte a Btk. 68. §-a (2) bekezdése b) pontjának törvénysértő alkalmazását. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletének a főbüntetést leszállító rendelkezése törvénysértő. Ezért az ítélet említett rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a terhelt főbüntetését 6 évi szabadságvesztésben állapította meg. (Legf. Bír. B. törv. IV. 1023/1968. sz.) (6016.) 4837. A közeli és távoli kísérlet fogalmának értelmezése a kétszeres enyhítés szempontjából. — A közeli és a távoli kísérlet közti mennyiségi, fokozati különbség nem azonosítható a befejezett és a befejezetlen kísérlet között fennálló minőségi különbséggel. A terhelt és a sértett között a szomszédi viszony a telkek határvonalának a kérdésében kialakult viták miatt megromlott. A vádbeli napon a terhelt a saját telkén a drótkerítést akarta felállítani; ásó volt nála, amellyel a cövekeket kezdte kiásni. A sértett ugyanebben az időben a saját kertjében dolgozott egy hosszú nyelű, ún. mákkapával, amelynek kisméretű fejrésze van. A terhelt és a sértett között szóváltásra került sor, majd a terhelt két kézzel magasra emelte ásóját, s azzal ütni készült. A sértett az ütéstől félve hátralépett, védekezésképpen a feje fölé emelte a kezét, amelyben a kerti kapát tartotta. A terhelt a hátráló sértett után lépett, és magasra emelt ásóval, felülről lefelé, a sértett feje irányába ütött közepes erővel. Ez az ütés a jobb kézfejen bőralatti vérzést idézett elő. Majd nyomban másodszor is ütött az ásóval, mégpedig nagy erővel, ugyancsak a sértett feje irányába. A sértett kezeit még mindig védekezésként a feje fölé tartotta, az ásó nyelének vasfoglalata a sértett bal alkarján eltolódásos csonttörést 182