Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)
idézett elő, amely sérülés három hónap alatt gyógyult. Amennyiben az ütés a sértett fejét érte volna, az a koponyacsontján szenvedett volna törést, aminek következtében életveszélyes sérülés állott volna elő. Az elsőfokú bíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki emberölés kísérletében, ezért 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre, továbbá a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság az ügyész súlyosításért bejelentett fellebbbezési óvását, valamint a terhelt és védője fellebbezését elutasította, mert az elsőfokú bíróság törvényesen állapította meg a terhelt büntetését. Rámutatott arra, hogy a terhelt büntetlen előéletű, 3 kiskorú gyermekét tartja el. A kísérleti cselekmény távol állott a befejezettségtől, a sértettnek csupán a karja és a keze sérült meg, így a Legfelsőbb Bíróság 4. számú irányelvében kifejezettekhez képest a Btk. 68. §-a (3) bekezdésének az alkalmazását indokoltnak találta. Az Elnökségi Tanács az e határozatok ellen emelt törvényességi óvást alaposnak találta. A Btk. — eltérően a korábbi szabályozástól — a büntetés ún. kétszeres enyhítésének lehetőségét nem általában, hanem csupán kísérlet és bűnsegély esetében [Btk. 68. § (3) bek.] teszi lehetővé. Miként arra a Legfelsőbb Bíróságnak az élet védelmét fokozottabban biztosító ítélkezési gyakorlat érdekében hozott 4. számú irányelve (BJD 2912.) rámutat, abból, hogy a kétszeres enyhítés a Btk.-nak ily szűk körben érvényesülő rendelkezése — folyik, hogy az e körben értékelhető enyhítő körülmények a törvényszabta keretre korlátozódnak: kísérlet esetén tehát csak akkor alkalmazható a 68. § (3) bekezdése, ha az értékelhető enyhítő körülmények a kísérlethez mint olyanhoz kapcsolódnak, magával a kísérleti szakkal kapcsolatban merültek fel. Az irányelv az utóbbira példaként említi a távoli kísérletet. A távoli és a közeli kísérlet között mennyiségi, fokozati különbség van: lényegileg a kísérleti cselekmény tárgyi súlya szerinti megkülönböztetést fejezi ki, amely nem azonosítható a befejezett és befejezetlen kísérlet között fennálló minőségi különbséggel. Az elhatárolás mindenkor szorosan tapad a konkrét eset alanyi és tárgyi körülményeihez. Számottevő jelentősége van természetesen a bekövetkezett eredménynek, ez azonban nem lehet kizárólagos alapja a távoli és a közeli kísérlet közti megkülönböztetésnek, ez nem állana összhangban a Btk.-nak a kísérlet büntetésével kapcsolatosan érvényesülő parifikációs elvével sem. Következésképpen a közeli kísérlet megállapítása nem szűkíthető le arra az esetre, amikor a cselekmény közvetlenül életveszélyes sérülést okozott. Az irányelv idézett iránymutatása nem jelenti azt sem, mintha távoli kísérlet esetén feltétlenül alkalmazni kellene a kétszeres enyhítés szabályát. Az azonban félreérthetetlenül kitűnik, az irányelvből, hogy olyan kísérlet esetén, mely nem tekinthető távolinak, hanem közeli kísérlet — kizárólag ez okból —, a kétszeres enyhítésre nem kerülhet sor. A kifejtett elvi szempontok alapulvétele mellett a törvényességi óvással megtámadott határozatok törvénysértéssel alkalmazták a büntetés kiszabásánál a Btk. 68. §-ának (3) bekezdését. Ezért az Elnökségi Tanács a megtámadott határozatokat a főbüntetés kiszabására vonatkozó 183