Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

1 évi eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést börtön­ben kell végrehajtani. A 2., a 3. és a 4. alatti ítéletek ellen emelt törvényességi óvásnak a Legfelsőbb Bíróság a következő indokolással adott helyt. A 2. alatti ügyben az ügyészség az 1967. szeptember 30-án kelt vád­iratával a terhelt ellen a Btk. 214. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés szerint minősülő közveszélyes munkakerülés miatt emelt vá­dat, mert 1966. június 2. napjától annak ellenére, hogy azt egészségi ok nem korlátozta, munkát nem vállalt, bejelentett lakásáról eltávozott, és dologtalan munkakerülő életmódot folytatott. Éjszakáit alkalmi szál­láshelyeken, a nyári időszakban pedig a szabadban töltötte, létfenntar­tását kismértékben hozzátartozói támogatásából, nagyobb részt pedig ismeretlen forrásból biztosította. A terhelt ezt az életmódot őrizetbevé­teléig: 1967. szeptember 18. napjáig folytatta. A 3. alatti ügyben az ügyészség 1967. szeptember 22. napján kelt vád­iratával a terhelt ellen a Btk. 275. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő, visszaesőként és munka­kerülő életmód miatt elkövetett tartási kötelezettség elmulasztása cí­mén azért emelt vádat, mert a terhelt annak ellenére, hogy őt 1967 márciusában az 1. alatti tartási kötelezettség elmulasztása miatt fel­függesztett szabadságvesztésre ítélte, „sem állandó, sem alkalmi mun­kát nem vállalt, tartásdíj kötelezettségét továbbra sem teljesítette". A 3. alatti ügyben tartott tárgyaláson — miután a bíróság beszerezte a 2. alatti ügy iratait — az ügyész a vádat annyiban módosította, hogy a terhelt cselekményét — az azonos időre eső munkakerülői életmódja miatt elítélését figyelembe véve — a Btk. 275. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint minősülő visszaesőként elkövetett tartási kötelezettség elmulasztásának minősítette. A bíróság a terhelt bűnösségét e bűntettben állapította meg. A Btk. 275. §-a (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott munka­kerülő életmód miatt elkövetett tartási kötelezettség elmulasztása ösz­szefoglalt bűntett, amelynek társadalomra veszélyességét a törvényhozó a 3 évig terjedő szabadságvesztéssel való fenyegetettséggel fejezi ki. A törvényhozó azáltal, hogy a szóban forgó esetben — a tartási kötelezett­ség elmulasztása és a közveszélyes munkakerülés összefoglalásaként — törvényi egységet létesít, nemcsak annak a lehetőségét zárja ki, hogy a bíróság a két találkozó bűntettet halmazatban megállapítva, halmazati büntetést szabjon ki, hanem annak a lehetőségét is, hogy az összefog­lalt bűntettben szereplő két cselekmény miatt külön-külön folyjék a büntető eljárás, és a bíróság így állapítsa meg két ítéletben külön-külön az elkövető bűnösségét. Törvényt sértett tehát a bíróság 1967. november 30-án jogerőssé vált ítéletével, amikor a terhelt cselekményét visszaesőként elkövetett tar­tási kötelezettség elmulasztásának minősítette, és elmulasztotta azt munkakerülő életmód miatt elkövetettként is minősíteni. De objektíve törvénysértő a bíróság 2. alatti ítélete is — amely a helytelenül ily címen emelt vád alapján —, a terheltet csupán visszaeső­ként elkövetett közveszélyes munkakerülésben mondta ki bűnösnek, 168

Next

/
Oldalképek
Tartalom