Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

a rablás és a súlyos testi sértés együttes fennállását a rablás minősített eseteként szabályozta, és az alapesetnél súlyosabban rendelte büntetni. Az eltérő törvényi rendelkezés azonban a megyei bíróság álláspontját nem alapozza meg; az ellentétben áll a Btk. 299. §-ához fűzött miniszteri indokolással, de a bűnhalmazatra vonatkozó törvényi rendelkezéssel és az ennek alapján kialakult bírói gyakorlattal is. A miniszteri indokolás félre nem érthetően szögezi le, hogy az eltérő szabályozásra egyfelől azért került sor, mert a korábbi rendszerileg kifogásolható volt amiatt, hogy az életet mint magasabbrendű jogtárgyat, a vagyon elleni bűntettek körében védelmezte, másfelől mert a súlyos testi sértés esetén az összefoglalt bűntett szükségtelen, minthogy a halmazati büntetés módot nyújt az arányos büntetés kiszabására. Téves tehát az az álláspont, hogy az összefoglalt bűntett létesítésére azért nem került sor, mert a törvényhozó szerint a rablási erőszakban a súlyos testi sértés is benne van. A rablási erőszak megvalósul a személy ellen irányuló minden olyan támadással (lefogás, dulakodás, kézhátracsavarás, megkötözés stb.), amely alkalmas lehet arra, hogy a sértettet meggátolja a dolog elvitelének megakadályozását célzó magatartás sikeres kifejtésében. Az erőszak alkalmazásának pedig szinte szükségszerű következménye a könnyű testi sértés okozása. A bírói gyakorlat éppen ez okból — a kétszeres értékelés elkerülése végett — az erőszakos cselekményeknél a könnyű testi sértésnek halmazatban való megállapítását mellőzi. Az erőszakos cselekményeknek — jelen esetben a rablási erőszaknak — a súlyos testi sértés nem szükségszerű, de nem is rendszerinti következménye. Ehhez képest pedig a súlyos testi sértés a rablási erőszak eredményéhez nem tartozó olyan többletcselekmény, amely a rablás törvényi tényállásába bele nem olvasztható. Minden olyan esetben tehát, amikor az elkövető által alkalmazott erőszak az ezzel szükségszerűen velejáró könnyű testi sértésen túlterjed, és súlyos testi sértést okoz — mint a jelen esetben is —, a halmazat megállapításának mellőzésére nincs törvényes alap. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak a minősítésre vonatkozó rendelkezését — a legfőbb ügyész képviselőjének indítványával egyezően — megváltoztatta, és a vádlott cselekményét a rablás kísérlete mellett a Btk. 257. §-a (1) bekezdésének második tételébe ütköző súlyos testi sértésnek is minősítette. (Legf. Bír. Bf. III. 763/1967. sz.) (5544.) 4812. Különböző sértettek sérelmére elkövetett társadalmi tulajdont károsító lopás nem foglalható a folytatólagosság egységébe. Az elsőfokú bíróság a vádlottat társadalmi tulajdont károsító folytatólagosan elkövetett lopásban mondotta ki bűnösnek, 1 rb szabálysértés vonatkozásában pedig a szabálysértés megállapítását mellőzte. Az ítéleti tényállás a vádlottnak három — a vád tárgyává is tett — magatartását tartalmazza: a K. és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezethez tartozó 43. számú Készruhaboltból egy 533 Ft értékű orkánkabát, valamint a 11. számú Háztartási boltból 62 Ft értékű piperecikk, 166