Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

szélgetés közben megérkeztek a festők, a vádlott kihasználva azt az alkalmat, hogy M. S.-né a festőkkel tárgyal, bement a szobába, és a pénz után kutatni kezdett. M. S.-né, miután a vádlottat a kutatáson rajtakapta, felelősségre vonó szavak kíséretében a lakásából kizavarta. A vádlott ezt követően hazament, s az anyjának a 450 Ft-ot tartalmazó pénztárcáját magához vette. Ebből 4 üveg pezsgőt vásárolt, majd a megbeszélt időre bement a szomszédos étterembe, ahol társaival találkozva italozott. Innen 3 üveg pezsgővel a menyasszonyához ment, s miután tőle, valamint szüleitől elbúcsúzott, ismét visszatért az étterembe, ahol kb. 12 óráig szórakozott. Innen az időközben érte jövő bátyjával együtt indult haza. A lakásuk ajtaja elé érve a vádlott — azzal az ürüggyel, hogy hányingere van — a bátyját otthagyta, majd M. S.-ékhez indult, hogy tőlük pénzt szerezzen. M.-ékhez kb. éjjel 1 és 2 óra között érkezett meg. Az ajtón kopogva kérte, hogy engedjék be, mert bocsánatot akar kérni a délutáni magatartása miatt. Miután a lakásba nem engedték be, sőt azonnali távozásra szólították fel, magához vett egy 80 cm hosszú baltanyelet, majd az ajtó ablakát a kesztyűs kezével benyomta, és azon benyúlva, az ajtót kinyitotta. M. S.-né az ablak betörését észlelve, nyomban kiugrott a szobaablakon, és segítségért kiáltott. M. S. viszont a vádlott elé állt, hogy megakadályozza a szobába való bemenését. .A jobb oldali ütés a sértett vállát érte, ez jelentősebb sérülést nem okozott, a bal oldalról leadott ütés eredményeként azonban a sértett állkapcsa eltört. Ez utóbbi ütéstől a sértett a földre esett, és így fekvő állapotában elkapta a vádlott lábát. A vádlott, hogy a fogásból szabadulni tudjon, egy ízben a földön fekvő sértett fejére ütött. Ezt követően behatolt a szobába, és a pénz után kutatott. Minthogy azonban hallotta M. S.-né segélykiáltásait, a további kutatást abbahagyva a lakásból eltávozott, majd a vasútállomásra ment, hogy az éjjeli vonattal elutazzék. A vonaton a vádlottat igazoltatták, és őrizetbe vették. A sértettet az események után nyomban kórházba szállították. A lágyrészi sérülések 8 napon belül, az állkapocs-csonttörés 6 hét alatt gyógyult. A megyei bíróság a fenti tényállás alapján a vádlottat rablás kísérlete miatt 3 évi és 6 hónapi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A legfőbb ügyész képviselője az elsőfokon eljárt ügyész által bejelentett fellebbezést — a minősítés tekintetében módosítva — azért tartotta fenn, mert az elsőfokú bíróság mellőzte a súlyos testi sértés megállapítását mint a rablási kísérlet eszközcselekményét. Tévedett az elsőfokú bíróság a cselekmény minősítése körében, amikor a súlyos testi sértés megállapítását mellőzte. Az ítélet indokolásából kitűnően a megyei bíróság e bűntett megállapítását azért mellőzte, mert álláspontja szerint bármilyen súlyos testi sérülést is okozott a rablási erőszak, ha az nem emberölés vagy annak kísérlete, illetve nem halált okozó testi sértés, csak a rablási cselekmény részcselekménye lehet, az erőszakot megvalósító cselekmény pedig kétszer nem minősíthető. A megyei bíróság ezt az álláspontját arra alapította, hogy a Btk. nem vette át a korábban hatályos törvénynek azt a rendelkezését, amely 165