Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

célzatosan alkoholt fogyasztott; ez a körülmény ugyanis a cselekmény előre kitervelt módon való elkövetésének megállapításánál már értékelést nyert. Enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a cselekményét a sértett magatartása (levele) nyomán kialakult indulat hatására, feszült idegállapotban követte el, és cselekménye elkövetése után nyomban megbánta, ami abban jutott kifejezésre, hogy mielőtt még azt más felfedezte volna, az utcán arra járó személyeket arra kérte, hogy hívják a rendőrséget, továbbá — bár a cselekmény igen nagy tárgyi súlyára és jellegére figyelemmel csupán kisebb súllyal — a vádlott büntetlen előéletét és azt, hogy két kiskorú gyermek tartásának kötelezettsége terheli. A súlyosító és enyhítő körülményeket egybevetve, s különösen arra figyelemmel, hogy a vádlott a sértett levele folytán primitív indulatok hatása alá került, és ebben az állapotában követte el az addigi életvitelével ellentétes emberölést, a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a vádlott személyisége nem mutat olyan kiemelkedően nagyfokú elvetemültséget, megátalkodottságot, olyan kibékíthetetlen szembenállást a társadalommal, amely kizárttá tenné a büntetési célok, a nevelő-visszatartó hatás elérését a megfelelő hosszú ideig tartó szabadságelvonás alkalmazásával. Ezekre tekintettel a kivételes büntetés, a halálbüntetés alkalmazása nem volt elkerülhetetlen. A fentiekben felsorolt súlyosító körülményeket azonban a Legfelsőbb Bíróság olyan súlyúaknak értékelte, hogy a vádlott javára figyelembe vett enyhítő körülmények mellett is úgy találta: a szabadságvesztésnek a törvényben meghatározott leghosszabb tartama áll arányban a vádlott cselekménye és személye társadalomra veszélyességének fokával, s egyben szükséges ahhoz, hogy a vádlottnál a kívánt nevelő hatás elérhető legyen és hogy az élet elleni bűntett elkövetésére hajlamos személyeket ily bűntett elkövetésétől visszatartsa. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat főbüntetésül 15 évi szabadságvesztésre ítélte. (Legf. Bír. Bf. I. 146/1969. sz. (6228.) A bűnhalmazat és a halmazati büntetés 65. § 4810. BK 470. (BH 1969. évi 8. sz.) A garázdaság bűntettének és szabálysértésének, valamint egyéb szabálysértéseknek elhatárolásánál irányadó szempontok. Részletesen: Btk. 219. §-nál. 4811. A súlyos testi sértés a rabláshoz megkívánt erőszaknak nem szükségszerű, de nem is rendszerinti következménye, és így a rablással halmazatban való megállapítása nem mellőzhető. A vádlott 1966. november 22-én délután felkereste nagynénjét, M. S.nét, akiről tudta, hogy nagyobb összegű készpénzzel rendelkezik. Látogatását azzal indokolta, hogy búcsúzni jött, mert katonának megy. Be164