Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

után volt élettársának a lakásához indult. Útközben elővette a zsebkést, és azt kinyitva helyezte vissza a kabátja jobb oldali zsebébe. A sértett a vádlottat csak ismételt kérésére engedte be a lakásba, bár az arra hivatkozott, hogy csak a fiát jött meglátogatni. A vádlott a konyhába belépve, az ajtót nyomban bezárta, megragadta a sértettet, a földre teperte, fojtogatni kezdte, s közben azt kérdezte tőle, miért írt levelet a menyasszonyának és miért írta a levélben azt, hogy az anyjával is szövetkezett. A sértett igyekezett szabadulni, segítségért kiabált, és tagadta, hogy ő írta a levelet. Erre a vádlott újra megragadta a nyakát, s ugyanakkor elővette nyitott zsebkését, és azzal a sértettet nagy erővel hasba döfte. A sértett beismerte, hogy ő írta a levelet, mire a vádlott elvágta a nyakát. A cselekmény ideje alatt a vádlott 2 éves gyermeke a sezlonon ült. A sértett halálát a gége átmetszéséből és a vér beleheléséből származó légzési, keringési elégtelenség és heveny vérvesztéses shock idézte elő. A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyve azt, aki az emberölésnek a Btk. 253. §-a (2) bekezdésében felsorolt valamelyik minősített esetét valósítja meg, 10 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel vagy halálbüntetéssel fenyegeti. E minősített esetek egyike a vádlott terhére megállapított, előre kitervelt módon elkövetett emberölés. Ám a halálbüntetés kivételes büntetési nem. A Btk. 64. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy halálbüntetést akkor kell kiszabni, ha a büntetés célja más büntetéssel nem érhető el. A büntetés célja a Btk. 34. §-a szerint: a társadalom védelme érdekében a bűntett miatt a törvényben meghatározott joghátrány alkalmazása, az elkövető megjavítása, továbbá a társadalom tagjainak visszatartása a bűnözéstől. A konkrét büntetés tehát akkor törvényes, ha neme és mértéke alkalmassá teszi arra, hogy a különös és az általános megelőzés célját egyaránt eredménnyel szolgálja; a halálbüntetést illetően további követelmény, hogy e célok enyhébb büntetés útján ne legyenek elérhetők. A bírói gyakorlat a halálbüntetés alkalmazására akkor lát törvényes alapot, ha egyrészt az elbírált bűntett társadalomra veszélyessége — tárgyi súlyára, elkövetésének módjára és konkrét körülményeire tekintettel — oly rendkívül magas fokú, másrészt az elkövető személyében, jellemében, az életvezetéséből kitűnő társadalomellenességében a társadalommal való szembeállásának, az elvetemültségnek olyan magas foka nyilvánul meg, amely mellett a büntetési célok a halálbüntetésnél enyhébb büntetés alkalmazásával nem érhetők el. A büntetés kiszabásánál, s egyben az alkalmazandó büntetés nemének a vádlott cselekményére a törvényben meghatározott vagylagos büntetések közül való kiválasztásánál a Legfelsőbb Bíróság az alábbi súlyosító és enyhítő körülményeket vette figyelembe: Az elsőfokú bírósággal egyezően súlyosító körülményként értékelte, hogy a vádlott a cselekményét rendkívül brutális — a különös kegyetlenséget megközelítő — módon, volt élettársán és gyermekének anyján, kisgyermek jelenlétében követte el. Mellőzte azonban mint súlyosító körülményt — a minősítés megváltoztatása folytán — azt, hogy a cselekmény kétszeresen is súlyosabban minősül; továbbá azt is, hogy a vádlott a cselekménye elkövetése előtt n* 163