Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

A vádlott először 1960-ban, 20 éves korában kötött házasságot. Ezt a házasságát még ugyanabban az évben felbontották. 1961-ben újabb házasságot kötött, feleségétől azonban 1962 óta külön váltan él. A különélés ideje alatt a vádlott előbb F. M.-mel élt közös háztartásban, majd 1963 tavaszán megismerkedett a jelen ügy sértettjével, és vele 1966 októberéig közös háztartásban élt. Ezt követően a vádlott a négygyermekes U. Zs.-val élt közös háztartásban. 1967 májusától december végéig azonban ismét a sértettel élt együtt. A vádlottnak a sértettel és U. Zs.val való együttéléséből egy-egy gyermeke született. Gyermekei részére havi 240—240 Ft tartásdíjat fizet. A vádlott a sértettel való együttélésének 1967 decemberében történt megszűnését követően, 1968 májusában megismerkedett B. Erzsébettel és őt 1968. június 28-án el is jegyezte. Ügy tervezték, hogy ha a bíróság 1968. szeptember 28-ig felbontja a vádlott előző házasságát, a vádlott és B. Erzsébet nyomban házasságot kötnek. 1968. szeptember 15-én a vádlott a menyasszonyánál, B. Erzsébetnél tartózkodott, s ekkor B. Erzsébet részére névtelen feladótól egy levél érkezett. A vádlott a levélben felismerte volt élettársa, a sértett írását. A levélben a sértett azt közölte a címzettel, hogy „. .. ha tíz felesége nem volt, akkor egy sem az anyjával együtt. . . egy négygyermekes anyával is összeszövetkezett... és az anyjával van összeszövetkezve". A levélnek ezek azok a részei, kitételei, amelyek alapján — annak folytán, hogy a sértett a vádlottnak egy négygyermekes anyával való házasságon kívüli együttélését összeszövetkezésnek nevezte, és ugyanígy az anyjával kapcsolatban is azt írta, hogy azzal is össze van szövetkezve — a vádlott tudatában az a meggyőződés alakult ki: a sértett azt állítja róla a levélben, hogy az anyjával nemi viszonyt folytat. A levél tartalma miatt a vádlott nagyon ideges, nyugtalan lett, még a homloka is verejtékezett, s a beszéde is zavart volt. B. Erzsébet a vádlott felhívására válaszlevelet írt a sértettnek, és azt közölte, hogy a vádlott korábbi élete őt nem érdekli; házasságot kíván vele kötni. A levél írása közben, majd az esti órákban is, amikor B. Erzsébetet kikísérte a vasútállomásra, a még mindig szemlátomást ideges vádlott kijelentette, hogy számonkéri a levelet a sértettől. A búcsúzáskor pedig azt mondta B. Erzsébetnek: „Lehet, hogy utoljára látjuk egymást, kedves". B. Erzsébet elutazása után a vádlott hazatért a lakására, és ott gondolkodott az eseményeken; elhatározta, hogy felkeresi volt élettársát, a sértettet. Amikor hajnalban felébredt, nem a munkahelyére ment, hanem motorkerékpárján a sértett lakóhelyére indult. Az elinduláskor eszébe jutott, hogy zsebkését néhány napja egyik munkatársánál hagyta, ezért visszament a lakásba, és mostohatestvérének az asztalon levő zsebkését magához vette. így indult el, hogy a sértettet felkeresse, és számonkérje tőle a menyasszonyának írt levelet. A vádlott a sértett lakóhelyére megérkezve, az ottani italboltban cigarettát, csokoládét és 3 dl pálinkát vásárolt. A pálinkát nyomban elfogyasztotta azért, hogy ,,erősebb legyen". A vádlott, aki az elfogyasztott pálinkától közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotába került, ez162