Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

dás közben mondotta a terheltnek, hogy a történteket elmondja a férjének, továbbá a terhelt anyjának is. Mivel a sértett erőteljesen ellenállt, eközben elszakította a terhelt ingét is, továbbá ismételten segítségért is kiáltott — a terhelt abbahagyta a cselekményét, és eltávozott a lakásból. A sértett azonnal közölte a történteket a terhelt anyjával. A terhelt pedig még ugyanazon a napon az anyja jelenlétében bocsánatot kért a sértettől. A másodfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztő elsőbírói ítéleti rendelkezést mellőzte. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A kísérlet távoli volta, a terheltnek a cselekmény elkövetése utáni azonnali bocsánatkérése és töredelmes megbánása arra mutat, hogy megnevelésére az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabható büntetés minimumát megközelítő szabadságvesztés is elegendő. Ezért az eljárt bíróságok tévedtek, és megsértették a törvényt, amikor a szabadságvesztés tartamát egy évben állapították meg. Az elsőfokú bíróság a terhelt személyi körülményeire figyelemmel úgy találta, hogy a büntetés végrehajtásának a felfüggesztése nem kizárt, és álláspontja szerint a fiatal terheltnél a kellő nevelő és visszatartó hatás elérése érdekében a büntetés végrehajtására nincs szükség. Ilyen indokkal a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztette. A másodfokú bíróság állásfoglalása szerint viszont a Legfelsőbb Bíróság XXIV. számú büntető elvi döntése értelmében a büntetés végrehajtásának a felfüggesztésére csak akkor kerülhet sor, ha viszonylag kisebb jelentőségű cselekmény alkalmi elkövetéséről van szó. Mivel pedig a terhelt cselekménye megítélése szerint nem ilyen, az adott elkövetési mód mellett a Btk. 34. §-ában foglalt büntetési célok a büntetés végrehajtásának felfüggesztése esetében nem valósulnának meg. A másodfokú bíróság azonban tévesen ítélte meg a terhelt egyéniségét és az elkövetés körülményeit. Az erőszakos nemi közösülés valóban fokozottabb társadalmi veszélyességű cselekmény, és az ilyen bűntettet elkövetőkkel szemben általában nem indokolt a büntetés végrehajtásának a felfüggesztése. A törvény helyes értelmezése szerint azonban az ilyen cselekmények elkövetőivel szemben sem feltétlenül kizárt a szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztése, és az ilyen jellegű cselekményeknél sem hagyhatók figyelmen kívül az egyéniesítés szempontjai. A másodfokú bíróság éppen ezeket a szempontokat hagyta figyelmen kívül. Ugyanis a cselekmény elkövetésekor a felnőttkor határát mindössze két héttel meghaladó terheltnél a büntetési célok közül a nevelés lép előtérbe. Ezt a célt pedig szabadságelvonás nélkül kell biztosítani akkor, amikor remélhető, hogy az átnevelés a büntetés végrehajtása nélkül is elérhető. A terhelt egész magatartásából fiatalos meggondolatlanságra lehet következtetni, és éppen az elkövetés körülményeire, a terhelt azt követő magatartására, eddigi életvitelére, kiemelkedő munkavégzésére figyelemmel — az elkövetett bűntett jellege ellenére a társadalom védelmének érdeke sem teszi szükségessé a szabadságvesztés végrehajtását. 155