Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

Téves ugyanis az elsőbírói ítéletben kifejezésre jutó az a szemlélet, amely szerint a cselekmény elkövetését nem sokkal megelőző eredménytelen kényszerelvonó-kezelés annak ismételt elrendelését indokolatlanná tenné. Ugyanis a már említett jogszabályi rendelkezéssel ellentétes az elmeorvosi szakvéleményben kifejezésre jutó ama álláspont is, hogy a hosszú szabadságvesztésre tekintettel az ismételt kényszerelvonó-kezelés szükségtelen. Eltekintve attól, hogy a vádlottnak nemcsak az ezúttal elbírálandó cselekménye, hanem a korábbi valamennyi bűncselekménye is alkoholfogyasztással volt kapcsolatos, a törvény félre nem érthető rendelkezéséből következik, hogy amennyiben a törvényes előfeltételek fennállanak, a bíróságnak — függetlenül a szabadságvesztés tartamától — a kényszerelvonó-kezelést el kell rendelnie. A szabadságvesztés hosszabb tartamának csupán annyi jelentősége van, hogy a büntetésvégrehajtási szabályzat értelmében az elítéltet a várható szabadulása előtt két hónappal a kijelölt büntetésvégrehajtási intézetbe kell átszállítani, a kezelés megkezdése előtt a szükséges technikai és laboratóriumi vizsgálat alá kell vetni. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 62. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján kötelezte a vádlottat arra, hogy kényszerelvonó-kezelésnek vesse magát alá, s kimondotta, hogy ezt a büntetés végrehajtása alatt kell foganatosítani. (Legf. Bír. Bf. IV. 333/1967. sz.) (5852.) 4770. Kényszerelvonó-kezelés alkalmazása nincs ügyészi indítványhoz kötve. Törvényt sértett az eljárt bíróság, amikor nem kötelezte a terheltet arra, hogy kényszerelvonó-kezelésnek vesse alá magát. Tévesen utalt e részben a bíróság arra, hogy az ügyész kényszerelvonó-kezelés alkalmazására nem tett indítványt, és hogy a cselekmény elkövetése nem függött össze a mértéktelen alkoholfogyasztással. Ügyészi indítványra a kényszerelvonó-kezelés elrendeléséhez nincs szükség. Az eljárásnak az elsőfokú bírósági tárgyaláson feltárt adatai szerint pedig az elhárításra képtelen állapot kihasználásával elkövetett lopási cselekmény összefüggött a terhelt mértéktelen alkoholfogyasztásával. A terheltet a termelőszövetkezetből is már részben a mértéktelen italozása miatt zárták ki. A tárgyaláson a terhelt maga adta elő, hogy a kocsmában 8—10 korsó sört megivott. Sőt a terhelt a nyomozás során maga adta elő, hogy mivel valóban sok esetben italozott, rabja az italnak, beleegyezik abba, hogy vele szemben alkoholelvonó-kezelést alkalmazzanak. Az igazságügyi ideg- és elmeorvosszakértő, továbbá az igazságügyi orvosszakértő együttes szakvéleménye szerint a terhelt idült alkoholizmusban szenved. Nincs olyan megbetegedése, amely elvonó-kezelés esetén további egészségkárosító hatást eredményezne. Az orvosszakértők a szakvéleményükben javasolták az alkoholéi vonó-kezelés elrendelését. (Legf. Bír. B. törv. II. 443/1968. sz.) (5863.) 134