Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

4771. Ha a kényszerelvonó-kezelés befejezésére azért nem kerülhetett sor, mert az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották, a kezelés folytatására irányuló intézkedés nem a bíróság, hanem a büntetésvégrehajtási intézet hatáskörébe tartozik. A járásbíróság a vádlott újabb elítélése mellett rendelkezett a vele szemben korábban kiszabott 6 hónapi szabadságvesztéssel kapcsolatos feltételes szabadság megszüntetése és a félbeszakadt kényszerelvonókezelés folytatása iránt is. A megyei bíróság a vádlottnak a fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata alapján kiegészíti a tényállást azzal, hogy a vádlott korábbi szabadságvesztésének tartama alatt 9 alkalommal részesült kényszerelvonó-kezelésben, s azt azért nem tudták befejezni, mert időközben feltételes szabadságra került, s egyben megállapította, hogy a kényerelvonó-kezelés folytatásáról a járásbíróság szükségtelenül rendelkezett. Az 1/1966. (VI. 3.) EüM számú rendelet 7. §-ának (4) bekezdése értelmében ugyanis, ha az elítéltet feltételes szabadságra bocsátották, és emiatt a kényszerelvonó-kezelés befejezésére nem kerülhetett sor, a büntetésvégrehajtási intézet kötelezi az elítéltet, hogy a kényszerelvonó-kezelés folytatása végett a lakóhelye szerint illetékes alkoholelvonó-rendelésen jelenjék meg. Erről az alkoholelvonó-rendelés helye szerint illetékes megyei főügyészséget, valamint az alkoholelvonó-rendelés vezetőjét a gyógykezelésre vonatkozó esetleges adatok közlésével egyidejűleg értesíti. (A kezelésre a 3. és 6. §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.) A fenti jogszabályi rendelkezésből tehát következik, hogy a bíróságnak a félbeszakadt kényszerelvonó-kezelés folytatása iránt nem kell intézkednie, ellenben az ítéleti értesítésben utalni kell arra, hogy a feltételes szabadság tartama alatt folytatott kényszerelvonó-kezelés befejezéséről az 1/1966. (VI. 3.) EüM sz. rendelet 7. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróságot értesítették-e. A megyei bíróság tehát az elsőfokú bíróságnak az erre vonatkozó ítéleti rendelkezését mellőzte. (Balassagyarmati Megyei Bíróság Bf. 92/1969. sz.) (6222.) 4772. Ha a kényszerelvonó-kezelésre kötelezett terhelt egészségi állapotában beállott változás csupán ideiglenesen teszi meg nem engedetté a kezelés alkalmazását — ennek megállapítására a kezelést foganatosító szerv hivatott, amely a beállott akadályról a bíróságot és az ügyészséget értesíti. A járásbíróság az 1967. december 15. napján hozott ítéletével bűnösnek mondta ki a terheltet hivatalos személy megsértésében, s ezért 4 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Kötelezte, hogy kényszerelvonó-kezelésnek vesse magát alá, amelyet rendelőintézetben kell foganatosítani. Az ítélet elsőfokon jogerőre emelkedett. A megyei kórház rendelőintézetének alkoholelvonó szakrendelése 1968. február 5. napján közölte a főügyészséggel, hogy a kényszerelvonó-kezelés a terhelt terhessége miatt nem végezhető el. A szülés várható időpontjára, valamint az azt követő szoptatási időszakra figyelemmel a kezelés elvégzése 1968. végéig nem kívánatos. Erre az értesítésre alapítottan a járási ügyészség 1968. február 15-én 135