Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

t ássál függ össze. Az orvosszakértők véleménye szerint a kény szerelvonó-kezelésnek orvosi szempontból akadálya nincs. Törvényt sértett tehát az első- és másodfokú bíróság, amikor a terhelt kényszerelvonó-kezelésre kötelezését mellőzte. A Legfelsőbb Bíróság ezért a törvénysértést a Be. 282. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította. (Legf. Bír. törv. II. 1082/1967. sz.) (5543.) 4769. Kényszerelvonó-kezelés elrendelésének törvénysértő mellőzése arra hivatkozással, hogy a korábbi kezelés nem járt eredménnyel. Az elsőfokú bíróság a vádlottat több emberen elkövetett emberölés kísérletéért 10 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 6 évi eltiltásra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság a vádlott főbüntetését 12 évi szabadságvesztésre felemelte, és kötelezte a vádlottat, hogy kényszerelvonó-kezelésnek vesse magát alá, amit a szabadságvesztés végrehajtása alatt kell foganatosítani. A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy ha a büntető eljárás adatai alapján kényszerelvonó-kezelés (Btk. 62. §) látszik indokoltnak, a nyomozó hatóság, illetve a bíróság két igazságügyi orvosszakértőt hallgat meg, akik abban a kérdésben nyilvánítanak véleményt, hogy szükséges és alkalmazható-e kényszerelvonó-kezelés [1/1966. (VI. 3.) EüM számú rendelet 1. §-a]. Bár a vádlott mértéktelenül alkoholt fogyasztó személy, akinek a cselekménye a mértéktelen alkoholfogyasztással függ össze, sem a nyomozóhatóság, sem az elsőfokú bíróság abban a kérdésben, hogy szükséges és alkalmazható-e a vádlottal szemben a kényszerelvonó-kezelés, — orvosszakértőket nem hallgatott meg. Az elsőfokú bíróság határozatának indokolásában arra utalt, hogy a korábbi büntetés végrehajtása során a vádlotton eredménytelenül hajtottak végre kényszerelvonó-kezelést, s nyilván ez okból nem indítványozza az ügyészség a kényszerelvonó-kezelés elrendelését. Ezen a feltételezésen alapuló ügyészi álláspont mellett azonban az elsőfokú bíróság elmulasztotta annak kifejtését, vajon miért nem rendelte el a vádlott megvizsgálását. Mivel e tekintetben a tényállás felderítetlen, a Legfelsőbb Bíróság a Be. 248. §-a alapján részbizonyítás keretében megkereste az Igazságügyi Orvosszakértői Irodát, hogy a vádlott előzetes megvizsgálása után nyilvánítson véleményt abban a kérdésben, hogy vajon a vádlottnál szükséges és alkalmazható-e a kényszerelvonó-kezelés. A részbizonyítás eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a Be. 255. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást kiegészíti azzal, hogy a vádlottnál a kényszerelvonókezelés nem ellenjavallt. Az elsőfokú bíróság tévedett, és törvényt sértett, amikor az alkoholt mértéktelenül fogyasztó s ilyen állapotban ezzel összefüggésben a legsúlyosabb bűncselekményt elkövető vádlottal szemben a Btk. 62. §-ának (1) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezés ellenére nem rendelte el a kényszerelvonó-kezelést. 133