Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

gyógykezelésnek házi gondozásban történő foganatosítása végett jelentett be fellebbezést. A megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott cselekménye — büntethetőséget kizáró ok hiányában — a Btk. 127. §-a (Íj bekezdésének b) pontja alá eső izgatás törvényi tényállását valósítaná meg. Minthogy azonban a vádlott cselekményét olyan elmebeteg állapotban követte el, amely képtelenné tette cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek felismerésére: az elsőfokú bíróságnak a vádlottat az ellene emelt vád alól felmentő ítéleti rendelkezése a törvénynek megfelel. Ugyancsak törvényes az elsőfokú bíróságnak az a rendelkezése is, amellyel a vádlott kényszergyógykezelését rendelte el. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a kényszergyógykezelést csak az erre a célra kijelölt egészségügyi intézetben lehet végrehajtani. A Btké. 21. §-ának (1) bekezdése arra az esetre rendelkezik úgy, hoj*y a kényszergyógykezelést az e célra szolgáló külön egészségügyi intézetben kell foganatosítani, ha a kényszergyógykezelést olyan cselekmény miatt alkalmazzák, amely miatt büntethetőségi akadály hiányában egy évnél súlyosabb szabadságvesztés kiszabása lenne indokolt. A bíróság által elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtásának részletes szabályairól szóló 6/1966. (VII. 24.) IM számú rendelet 2. §-a szerint a bíróság a kényszergyógykezelést elrendelő határozatban megállapítja, hogy a kényszergyógykezelést csak az erre a célra kijelölt egészségügyi intézetben lehet-e végrehajtani [Btké. 21. § (1) bek.], vagy a kényszergyógykezelésnek házi gondozásban történő végrehajtása is lehetséges. Ugyané rendelet 10. §-a értelmében, ha a bíróság határozata szerint a kényszergyógykezelésnek házi gondozásban történő végrehajtása is lehetséges, az intézetbe történt befogadás után a házi gondozást — amennyiben annak a (2) bekezdésben írt feltételei fennállanak — az intézet vezető főorvosa engedélyezi. Ezekből a rendelkezésekből az következik, hogy ha a bíróság a kényszergyógykezelést olyan cselekmény miatt rendeli el, amely miatt büntethetőségi akadály hiányában egy évnél súlyosabb szabadságvesztés nem lenne indokolt, úgy a bíróság a kényszergyógykezelést elrendelő határozatában azt állapítja meg, hogy a kényszergyógykezelésnek házi gondozásban történő végrehajtása is lehetséges. Ilyen esetben a házi gondozás feltételei fennforgásának a vizsgálata s ehhez képest a kényszergyógykezelés házi gondozásban történő végrehajtásának az engedélyezése az intézet vezető főorvosának a hatáskörébe tartozik. Az elsőfokú bíróságnak — ítélete indokolásában kifejezésre juttatott álláspontja szerint a vádlottal szemben büntethetősége kizáró ok (elmebetegség) hiányában — figyelemmel a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára — egy évnél súlyosabb szabadságvesztés kiszabása lenne indokolt. A Legfelsőbb Bíróság ezt az álláspontot nem osztja. A vádlott által a szóban forgó beadványban írt szöveg ugyanis oly mértékben kusza és zavaros, hogy annak tartalma kevésbé alkalmas az államrend elleni 128