Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

gyűlölet felkeltésére, konkrét társadalomra veszélyessége tehát viszonylag kisebb fokú. A vádlott cselekménye konkrét veszélyességének megítélésénél nyomatékosan figyelembe jövő erre a körülményre figyelemmel az adott esetben a vádlottal szemben büntethetőségi akadály hiányában egy évnél súlyosabb szabadságvesztés kiszabása nem lenne indokolt. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet a Be. 258. §-a alapján megváltoztatva, azt állapította meg, hogy a kényszergyógykezelésnek házi gondozásban történő végrehajtása is lehetséges. (Legf. Bír. Bf. I. 114/1968. sz.) (5751.) 4762. A kényszergyógykezelés házi gondozásban való folytatása egymagában a beteg állapotában beállott javulás alapján nem rendelhető el. A járásbíróság az 1962. november 22. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terhelttel szemben kényszergyógykezelést rendelt el. A kényszergyógykezelés fenntartása vagy megszüntetése végett a Be. 287. §-ának (1) bekezdése alapján eljáró kerületi bíróság az 1968. november 30-án jogerőre emelkedett végzésével akként rendelkezett, hogy a kényszergyógykezelést nem szünteti meg, elrendeli azonban a terheltnek az Igazságügyi Országos Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetből való elbocsátását és a kényszergyógykezelésnek házi gondozásban való folytatását. A végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. Nem elegendő ugyanis a házi gondozás elrendeléséhez annak megállapítása, hogy a beteg állapotában beállott javulás a kényszergyógykezelésnek házi gondozásban való folytatását lehetővé teszi, hanem fel kell deríteni azokat a személyi és tárgyi körülményeket is, amelyeket a bíróság által elrendelt kényszergyógykezelés végrehajtásának részletes szabályairól szóló 6 1966. (VII. 24.) IM sz. rendelet 10. §-a a házi gondozásba vétel elrendelésének előfeltételeként előír. A kerületi bíróság a kényszergyógykezelésnek házi gondozásban való folytatását csupán arra alapozta, hogy a beteg állapotában beállott javulás a házi gondozást lehetővé tette. Ámde a 6/1966. (VII. 24) IM sz. rendelet 10. §-ának (2) bekezdése ezen túlmenően a házi gondozás engedélyezésének további előfeltételeként a betegnek olyan hozzátartozóját kívánja meg, aki vállalja a beteg ápolását, állandó felügyeletét, és körülményei is alkalmassá teszik e feladat ellátására. Ha alkalmas hozzátartozó nincs, de a beteg állapota a házi gondozást megengedné [10. § (3) bek.], a beteg — előzetes helybiztosítás után — az elmebetegek szociális otthonában, elmebetegotthonban, munkaterápiás intézetben vagy a kórházi elmeosztály családi ápolási telepén helyezhető el. Erről, ha a házi gondozást a bíróság rendeli el, a bíróságnak — és nem az intézet vezető főorvosának — kell intézkednie. A kerületi bíróság azonban a 6/1966. (VII. 24.) IM sz. rendelet 10. §-ának (2) és (3) bekezdésében meghatározott körülményeket nem is vizsgálta, és ehhez képest nem is deríthette fel. Márpedig a fentiek értelmében először azt kellett volna megállapí9 129