Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

A büntetés elévülése 58. § 4752. Közkegyelem folytán feltételesen elengedett szabadságvesztés végrehajtását nem lehet elrendelni a várakozási időn belül elkövetett bűntett miatt, ha a szabadságvesztés végrehajtása elévült. A katonai bíróság a terheltet 1963. január 21-én jogerőre emelkedett ítéletével társadalmi tulajdont károsító sikkasztás és társadalmi tulaj­dont károsító csalás miatt 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A terhelt a büntetését 1962. november 24-től töltötte. A katonai bíróság 1963. március 25. napján kelt határozatával megál­lapította, hogy a terhelt az 1963. évi 4. sz. tvr. 4. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján 1963. március 25-én mentesült a szabadságvesztés to­vábbi végrehajtása alól, és ezért még azon a napon szabadlábra helyez­ték. A sz.-i járásbíróság a terheltet 1968. február 13-án kelt ítéletével tár­sadalmi tulajdont károsító, visszaesőként elkövetett sikkasztás miatt 2 évi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyek gyakorlásától való eltiltásra ítélte. Egyben megállapította, hogy a büntetést börtönben kell letölteni, és a szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A sz.-i járásbíróság az 1963. évi 4. sz. tvr. 8. §-ára hivatkozással el­rendelte a katonai bíróság ítéletével kiszabott szabadságvesztés végre­hajtását. A sz.-i megyei bíróság — mint másodfokú bíróság — 1968. április 19-én kelt ítéletével a járásbíróság által alkalmazott minősítést akként változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét 2 rendbelinek minősítette, és a szabadságvesztést 3 évre felemelte. A katonai bíróság 1968. június 11-én kelt ítéletével egyrészről a ka­tonai bíróság, másrészről a sz.-i járásbíróság, illetve a sz.-i megyei bí­róság fenti ítéleteivel kiszabott szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalta, és a terhelttel szemben 3 évi és 6 hónapi szabadságvesztést ál­lapított meg. Kimondotta, hogy a szabadságvesztést börtönben kell vég­rehajtani, és a terhelt feltételes szabadságra csak a szabadságvesztés há­romnegyed részének a kitöltése után bocsátható. A Legfelsőbb Bíróság 1968. július 9-én kelt végzésével az összbünte­tést kiszabó ítélet ellen bejelentett fellebbezést elutasította. A Legfelsőbb Bírósághoz 1968. október 17-én benyújtott törvényes­ségi óvás szerint törvényt sértett a járásbíróság, illetve a sz.-i megyei bíróság, amikor a katonai bíróság ítéletével kiszabott 8 hónapi szabad­ságvesztés végrehajtását elrendelte, és ennek folytán törvénysértő a ka­tonai bíróságnak, illetve a Legfelsőbb Bíróságnak az összbüntetés tár­gyában hozott határozata is. A törvényességi óvás alapos. A katonai bíróság ítélete 1963. január 21-én emelkedett jogerőre. A Btk. 58. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint a főbüntetés elévülése 5 évet el nem érő szabadságvesztés eseté­ben 5 év. A Btk. 59. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a főbüntetés elévülésének határideje azon a napon kezdődik, amelyen a büntetést ki­118

Next

/
Oldalképek
Tartalom