Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

szabó határozat jogerőre emelkedik. A Btk. ettől az általános rendelkezéstől azt az eltérést állapítja meg: ha a szabadságvesztést már foganatba vették, és az elítélt a végrehajtás alatt megszökik, az elévülés határideje a szökés napjával ismét elkezdődik. A Btk. 59. §-ának (3) bekezdése kimondja továbbá, hogy az elévülést félbeszakítja az illetékes hatóságnak a büntetés végrehajtása végett tett intézkedése. A sz.-i járásbíróság a katonai bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtását az elsőfokú nem jogerős határozat meghozatalakor, 1968. február 13-án rendelte el. A sz.-i járásbíróságnak ez az intézkedése azonban a Btk. 58. §-a (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott 5 évi elévülési idő eltelte után történt, és mivel ezt megelőzően a büntetés végrehajtása végett nem tettek olyan intézkedést amely az elévülést félbeszakította volna: törvényt sértett a sz.-i járásbíróság, amikor az elévült büntetés végrehajtását elrendelte. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 282. §-ának (1) bekezdése alapján megállapítja, hogy a sz.-i járásbíróság, illetve a sz.-i megyei bíróság ítéletének az a rendelkezése, mellyel a katonai bíróság ítéletével kiszabott 8 hónapi szabadságvesztés végrehajtását elrendelte — törvénysértő; ezért a fenti ítéleteket a Be. 282. §-ának (4) bekezdése alapján — e részükben — hatályon kívül helyezte. Megállapítja továbbá, hogy a fentiek folytán a katonai bíróság ítélete, illetve a Legfelsőbb Bíróság végzése — amellyel az előbbi határozatokban kiszabott szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalta — szintén törvénysértő, és ezért az összbüntetést megállapító határozatokat is hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. Eln. Kat. Törv. 345/1968. sz.) (5948.) 4753. Csupán a főbüntetés és a pénzmellékbüntetés végrehajthatósága évül el, az intézkedésé (Btk. 60. §—63. §) nem. Az elévülés kérdését a Btk. Általános része szabályozza. A Btk. 31— 33. §-ai a bűntett büntethetőségének, az 58—59. §-ai a bűntett miatt kiszabott büntetésnek az elévülését szabályozzák. A büntetés végrehajthatósága vonatkozásában a Btk. 58—59. §-ai az időmúlásnak csupán a főbüntetés, a mellékbüntetések közül pedig csak a pénzmellékbüntetés tekintetében tulajdonítanak jelentőséget. Ebből következik, hogy a Btk. 60—63. §-aiban szabályozott intézkedések végrehajthatósága szempontjából a puszta időmúlásnak nincs jelentősége. Minthogy pedig a kényszerelvonó-kezelés is az intézkedések közé tartozik, annak végrehajthatóságával kapcsolatban az elévülés kérdése fel sem merülhet. Amennyiben azonban a kényszerelvonó-kezelésre kötelezett személy körülményeiben olyan változás következik be, amely az említett intézkedés végrehajtását szükségtelenné teszi, avagy a kezelés alatt olyan szövődmények lépnek fel, amelyek annak folytatását kizárják, illetve a kezelés megkezdése előtt a kötelezett személy egészségi állapotában olyan változás áll be, amely a kezelés alkalmazását nem engedi meg — az 1/1966 (VI. 3.) EüM számú rendelet 6. §-ának (6) bekezdése, illetve 8. §-a szerint kell eljárni. (Legf. Bír. B. törv. III. 407/1969. sz.) (6254.) 119