Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 4. kötet, 1968. január - 1969. december (Budapest, 1970)

megnyilvánuló társadalomra veszélyesség általában csak szorosan az elbírált magatartásban fejeződik ki, illetve arra korlátozódik, s ezért megvan a lehetősége annak is, hogy a bíróság a törvényes főbüntetés alkalmazása mellett sem ítéli olyannak az elkövetőt, mint aki a közügyekben való részvételre méltatlan. Az adott esetben azonban az elkövetéssel kapcsolatban megállapított indulati tényező önmagában még nem szolgálhat alapul az említett mellékbüntetés mellőzésére. Az elkövetést közvetlenül megelőző és azt bizonyos fokig előmozdító események — mindenekelőtt a vádlott mértéktelen italozása — is nagymértékben a vádlott fegyelmezetlenségére vezethetők vissza. Ilyen körülmények között a vádlott személyében a társadalomveszélyesség olyan foka állapítható meg, amely őt a közügyekben való részvételre a szabadságvesztés letöltése után is méltatlanná teszi. A mellékbüntetésre tehát kellő alap és ok nem volt. (Legf. Bír. Bf. V. 267/1968. sz.) (5782.) 4738. Közügyektől eltiltás törvénysértő mellőzése ifjúság elleni bűntett megállapítása esetén azzal a terhelttel szemben, aki speciális visszaeső. Az elsőfokú bíróság a terheltet 1 rb ifjúság elleni bűntettben mondta ki bűnösnek, és ezért 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható, és a vele szemben kiszabott büntetést szigorított börtönben kell végrehajtani. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelttel szemben kiszabott főbüntetést 8 hónapi szabadságvesztésre leszállította, és a mellékbüntetés kiszabását mellőzte. A tényállás szerint a terhelt 1954. évtől kezdődően közös háztartásban él N. Gy.-néval, akitől két gyermeke származott, akik jelenleg 9 és 11 évesek. A terhelt legutóbbi büntetéséből 1967. január 17. napján szabadult. Szívbetegsége miatt a kerületi tanács vb szociális foglalkoztatójánál volt bedolgozó. Munkáját rendetlenül végezte. Az így keresett havi 500 Ft jövedelmét nem adta haza élettársának, hanem italra költötte. A kiskorú gyermekek eltartását kizárólag a terhelt élettársának kellett biztosítania. Amikor a terhelt keresetét már elköltötte, italozási szenvedélyének kielégítése végett a lakásból különböző ingóságokat és élelmiszert vitt el és értékesített. Majd pedig a 9 éves leányát arra biztatta, hogy részére édesanyjától pénzt lopjon. A gyermek kétszáz forintot meg nem haladó összeget lopott. A terhelt a lopott pénzből vásárolt csokoládéval jutalmazta, és esetenként magával vitte az italboltba is. Amikor a terhelt ittas állapotban tért haza, hozzátartozói előtt trágár kifejezéseket használt. Élettársát bántalmazta, és a családot kizavarta a lakásból; három esetben kénytelenek voltak az éjszakát az udvaron, illetve a szomszédoknál tölteni. A bántalmazások következményeként N. Gy.-né 1967 nyarán két esetben több napon keresztül betegállományban volt. A terhelt ittas állapotban a szükségét a lakásban gyermekei szemeláttára végezte el. Gyermekei tanulását zavarta, tanszereiket öszszetépte és az udvarra dobálta ki. Mindezeknél fogva a gyermekek ta110