Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

tetésbe foglalása esetén a szabadságvesztés fokozatának megállapítása szempontjából a szabadságvesztésre átváltoztatott javító-nevelő munkát figyelmen kívül kell hagyni. Amennyiben tehát a bíróság szándékos bűntett miatt kiszabott és három évet meg nem haladó tartamú, tehát szigorított büntetés-végrehajtási munkahelyen végrehajtandó szabadságvesztést javító-nevelő munkával foglal összbüntetésbe és ennek folytán az összbüntetés tartama a három évet meghaladja: az összbüntetésnek börtönben való végrehajtását ez okból nem lehet elrendelni. Nincsen jelentősége természetesen az összbüntetésként kiszabott szabadságvesztés tartamának, amennyiben valamennyi büntetést gondatlanul elkövetett bűntett miatt szabták ki. Ilyen esetben is szükséges azonban, hogy a bíróság az összbüntetést megállapító ítéletben a végrehajtás fokozatáról rendelkezzék. A Btk. 38/E. §-ának az alkalmazásával ugyanis lehetséges, hogy az egyik alapítélet a szabadságvesztést szigorított büntetésvégrehajtási munkahelyen rendelte végrehajtani. VI. A Be. 264. §-ának (1) bekezdése szerint a terhelt büntetését súlyosítani csak a terhére bejelentett fellebbezés alapján lehet. [A súlyosítási tilalomra vonatkozóan a BK 391. sz. (BJD 2244.) ad részletes iránymutatást.] A szabadságvesztés egységes büntetési nem, az egyetlen szabadságelvonásban álló főbüntetés. Nem jelent e vonatkozásban változást a Btk. 38. §-ának az 1966. évi 20. sz. törvényerejű rendelettel történt módosítása, illetve kiegészítése sem, amely a szabadságvesztés végrehajtásának különböző módjairól rendelkezik. A szabadságvesztés szigorúbb fokozatának a kijelölése csupán annak végrehajtásában jelent módosítást, de nem a büntetés súlyosítása. A büntetés súlyosítása vagy a büntetés nemének vagy a büntetés tartamának a terhelt terhére (illetve a felfüggesztett szabadságvesztésnek végrehajtandó szabadságvesztésre) való megváltoztatásában áll. A szabadságvesztés végrehajtási módjának szigorúbb fokozatban való megállapítása azonban a büntetés nemét vagy tartamát nem érinti. Következésképpen a súlyosítási tilalom erre az esetre nem vonatkozik, minthogy a büntetés végrehajtására vonatkozó rendelkezés a büntetés súlyosításának fogalmi körén kívül esik. Nincsen tehát akadálya annak, hogy — a terhelt terhére bejelentett fellebbezés nélkül is — a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak az e vonatkozásban téves rendelkezését — akár a terhelt hátrányára is — megváltoztassa, a szabadságvesztés szigorúbb fokozatban történő végrehajtását elrendelje. A fenti alapvető elvek érvényesülése mellett rá kell azonban mutatni arra, hogy a súlyosításra irányuló fellebbezés hiányában — gyakorlatilag — helytelen lenne szigorúbb végrehajtási módnak a 38/E. § alapján való kijelölése. Ez ugyanis nem állana összhangban a törvényi rendelkezésben foglalt lehetőség kivételes jellegével, valamint az e vonatkozásban biztosított külön fellebbezési joggal sem. Hasonló a megítélés, ha — súlyosításra irányuló fellebbezés nélkül — végrehajtási fokozatként a má68