Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

ténylegesen egyhuzamban nem az 1. alatti ítélettel megállapított 20 évi és a 2. alatti ítélettel kiszabott 6 hónapi szabadságvesztést, hanem csupán 6 évi és 6 hónapi szabadságvesztést kell letöltenie, a Büntetőjogi Döntvénytárban 2666. szám alatt közölt eseti döntésben foglaltak szerint a Btk. 37., illetve 73. §-ának azok a rendelkezései sem szenvednek csorbát, melyek szerint az összbüntetésként kiszabható szabadságvesztés legmagasabb tartama 20 évet nem haladhat meg. Az elsőfokú végzés ellen a terhelt élt fellebbezéssel. — A fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott a 2666. szám alatt közzétett eseti döntésre. E döntésnek a végzésben idézett része csak az összbüntetés mértéke, illetve a mérséklés mérvének megállapítása vonatkozásában ad iránymutatást, az egyhuzamban töltendő büntetés tartama egyébként általában közömbös abból a szempontból, hogy van-e helye összbüntetésbe foglalásnak vagy sem. Más kérdés a 405. számú kollégiumi állásfoglalásban kifejtett elvek alkalmazhatóságának a lehetősége. E kollégiumi állásfoglalás szerint: ha a feltételes szabadságra bocsátott elítéltet a feltétlen szabadság tartama alatt elkövetett bűntett miatt újból szabadságvesztésre ítélik, és a feltételes szabadságra bocsátást kizáró körülmény az utóbb elkövetett bűntett miatt kiszabott szabadságvesztést illetően nem áll fenn: a két szabadságvesztést összbüntetésbe foglalni nem lehet; az elítéltet az utóbb kiszabott szabadságvesztést illetően a feltételes szabadság kedvezményében a Btk. 39. §-ának (2) bekezdése szerint korlátozni kell. A Btk. rendelkezése szerint (37. §) 20 évi szabadságvesztésnél hosszabb tartamú szabadságvesztés még halmazat vagy összbüntetés esetén sem szabható ki. A Btk. 72. §-ához fűzött miniszteri indokolás pedig kifejti: ha valakinek a 20 évi szabadságvesztésre történt elítélését megelőzően elkövetett cselekményét utólag bírálják el, az összbüntetés általános szabályai érvényesülnek, a több büntetést összbüntetésbe kell foglalni, és meg kell állapítani, hogy az utóbbi büntetés végrehajtásának az abszorbció miatt nincsen helye. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Btk. fent említett rendelkezése alapján ugyanerre az eredményre kell jutni az esetben is, amikor a 20 évi szabadságvesztésre elítélt a büntetés végrehajtása, a feltételes szabadság tartama alatt követ el olyan bűntettet, amely miatt szabadságvesztésre ítélik. Minthogy pedig a Btké. 6. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezése szerint az Elnöki Tanács által halálbüntetés helyett kegyelemből életfogytig tartó börtönre átváltoztatott büntetést 20 évi szabadságvesztésként kell végrehajtani, s a terhelttel szemben kiszabott 1. alatti büntetés ily átváltoztatott büntetés, következik, hogy az elítélten olyan szabadságvesztés kerül végrehajtásra, amelynek tartamát az összbüntetésként kiszabható szabadságvesztés sem haladhatja meg. A Btk. miniszteri indokolásában is kifejtettek értelmében a terheltre utóbb kiszabott büntetés végre nem hajtható: s így az, hogy a terhelt a büntetés végrehajtása során korlátozott kedvezménnyel feltételes szabadságra lenne-e bocsátható, szóba sem kerülhet; a 405. számú kollé62