Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

A megyei bíróság a vádlottat emberölés kísérlete miatt 3 évi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. — Az ítélet ellen a vádlott és védője a téves minősítés miatt, enyhítésért fellebbezett. A bűnösség alapjául szolgáló tényállás szerint a vádlott 1966. október 15. napján teljesen lerészegedett, majd 19 óra körül az italboltból az utcára ment, ott több személybe belekötött, durván sértegette őket, valamint az őt csitítani akaró önkéntes rendőröket is, s egy személyt tettlegesen bántalmazott. Sz. Gy. sértett észlelte a vádlott garázda magatartását és M. J. nevű személytől kérdezte meg, hogy mi a baja a vádlottnak. Eközben a vádlott a sértetthez ért, s „mi bajod van velem, neked is jár a szád, az anyád kutya istenit" szavak kíséretében lépett a sértetthez, és felülről lefelé történő mozdulattal — a kezében levő 89 mm pengehosszűságú konyhakéssel — a sértett feje irányába csapott. A sértett egyik kezét felemelve védekezett a vádlott ütése ellen — a kést a kezében nem vette észre —, így a kés a jobb fülénél felületes bőrsérülést okozott. Amikor a vádlott ismét a sértett felé fordult, a sértett mindkét kezével a vádlott melle irányába ütött, ugyanebben a pillanatban azonban a vádlott majdnem merőlegesen szúrt a sértett bal hónaljvonalába, majd a sértett ütésétől hanyatt esett. Amikor a vádlott a földről felállt, a helyszínről elmenekült, azonban többen — köztük a sértett is — utána szaladtak, és bántalmazták. A sértett ekkor érzett fájdalmat és vette észre, hogy a vádlott őt megszúrta. A vádlott bántalmazásától a sértett a jobb füle környékén 8 napon belül gyógyuló felületes bőrsérülést szenvedett, míg a hát bal oldalán a mellüreget is megnyitó, 8 napon túl, 4 hét alatt gyógyuló életveszélyes sérülés jött létre. A támadás módja, a sérülés helye, a használt eszköz emberélet kioltására alkalmas volt, csupán a véletlennek köszönhető, hogy a sértett halála nem következett be. A Legfelsőbb Bíróság felülbírálva az elsőbíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást, arra a megállapításra jutott, hogy az ítélet tényállása megalapozott, és így irányadó a fellebezési eljárásban is. A tényállás alapján a vádlott bűnösségének megállapítása és a cselekmény minősítése is törvényes. Az elsőfokú bíróság helyesen utalt ítéletében a Legfelsőbb Bíróság XXVIII. sz. büntető elvi döntésére, és fejtette ki, hogy a cselekmény külső megjelenési alakja és az ezzel kapcsolatos tárgyi körülmények olyanok, amelyekből megnyugtatóan arra lehet következtetni, hogy az alanyi oldal teljessége esetén a cselekmény emberölés kísérletének minősülne. A szakértő véleménye szerint ugyanis — melyet az elsőfokú bíróság elfogadott — ha a sértett nem löki meg a vádlottat, az ittas vádlott kése mélyebben hatolt volna be a sértett testébe. A védelemnek a minősítést támadó fellebbezése tehát nem alapos, mivel az adott tényállás mellett a cselekménynek súlyos testi sértésként való minősítésére nem kerülhetett sor. A büntetés kiszabását vizsgálva, az elsőfokú bíróság a bűnösségi körülményeket részben tévesen értékelte. A vádlott iszákos életmódja mellett súlyosítóként — éspedig rendkívül jelentős súllyal — kell értékelni a leittasodásban az önhiba magas fokát, hogy cselekményét rendkívül durva, folyamatos, garázda magatartás befejezéseként követte el, és 42