Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

végül, hogy a megye területén a hasonló jellegű, a kocsmai italozással összefüggő késelések nagymértékben elszaporodtak. Enyhítőként helyesen vette figyelembe az elsőfokú bíróság a vádlott büntetlen előéletét, nős, családos állapotát, megbánó magatartását, igazolt betegségét. Tévesen értékelte viszont, hogy a sértett megbocsátott a vádlottnak, nem kívánta megbüntetését, a vádlott beismerő vallomását — hiszen ittassága miatt semmire nem emlékezett — valamint hogy „a cselekmény viszonylag távol állott ahhoz, hogy a sértett halála bekövetkezzék". A sértett mellüreget megnyitó sérülése 8 napon túl, 4 hét alatt gyógyult, és csupán a véletlennek köszönhető, hogy a halála nem következett be. Ezeket a megállapításokat tehát mellőzni kellett az enyhítő körülmények köréből. A bűnösségi körülmények ilyen módosulása mellett az elsőbíróság ítéletében megállapított büntetés megfelelő, nem súlyos, sőt mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a Btk. 34. §-ában írt büntetési célok kellőképpen érvényesüljenek. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőbíróság ítélete ellen bejelentett védelmi fellebezéseket a Be. 261. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. Bf. IV. 203/1967. sz.) (5402.) A tévedés 24. §. 3621. Tényben való tévedés értékelése ittas vádlottnál. (5269.) Részletesen: Btk. 22. §-nál. A jogos védelem 25. §. 3622. A verekedésbe békítőleg beavatkozó személyt a jogos védelem megilletheti. A sértett és a vádlottak lakótársak. Az I. r. vádlottnak a közös udvarban elhangzott kijelentését a sértett meghallotta, azt magára sértőnek találta, és ezért az I. r. vádlottat felelősségre vonta, összeszólalkoztak. A sértett megfogta az I. r. vádlottat, majd kölcsönösen dulakodni kezdtek, s mindketten lekerültek a földre. Ezek után az I. r. vádlott apja — a II. r. vádlott — békíteni akarta a sértettet, és közéjük lépve megkérdezte a sértettől „Józsikám, mivel sértette meg magát a fiam." Erre a sértett azt válaszolta: „a vén istenit, majd megtanítom magát". A sértett felesége pedig egy 4—5 cm vastag, 1 m hosszú karót adott a sértett kezébe is bíztatta: „üsd agyon apukám . . ." Mielőtt még e biztatásra a sértett ütött volna, a II. r. vádlott hirtelen felvette a szemétlapátot, és annak oldalával nagy erővel a sértettet fejbe ütötte. A sértett a kapott ütést követően a kezében levő karóval az I. r. vádlott feje irányába adott le egy ütést, aki azonban elrántotta a fejét az ütés elől, így az csak a nyakát és a vállát érte. Erre az I. r. vádlott felkapta a földön levő sámlit, és 43