Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

3859. Katonai bíróság hatáskörébe tartozik a bíróság által lefokozott, de a hivatásos állományból még el nem bocsátott katonával szembeni eljárás. A katonai bíróság a vádlottat visszaesőként és folytatólagosan elkövetett társadalmi tulajdont károsító csalás miatt 1 évi szabadságvesztésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Egyben kimondotta, hogy feltételes szabadságra csak a büntetés 3/4 részének kiállása után bocsátható. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a vádlott ellen 1965-ben büntető eljárás folyt, és ennek során a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 1965. december 29-én társadalmi tulajdont károsító sikkasztás miatt szabadságvesztésre és tiszti rendfokozatából való lefokozásra ítélte. A vádlott a fenti ítélet kihirdetése után visszatért alakulatához, ahol senkivel sem közölte, hogy jogerősen szabadságvesztésre és lefokozásra ítélték. Ezt követően 1966. január 3-án az 1966. évre illetményes teljes ruházati járandóságát saját részére kiíratta, és ebből január 4-én és 6-án összesen 5162 Ft értékű különböző ruházati cikket vásárolt, amelyeket magánszemélyeknél értékesített. A vádlottat 1966. január 7-én, a már említett jogerős ítélet folytán, alakulatánál leszerelték. A Legfelsőbb Bíróság a katonai bíróság által fentiek szerint megállapított tényállást a vádlott elbocsátásáról intézkedő HM parancs alapján azzal egészíti ki, hogy a vádlottal a tartalékállományba való helyezését január 7-én közölték ugyan, a tartalékállományba való helyezése azonban csak 1966. január 15-ével történt meg. A vádlott ekként a ruházati könyvével való bűncselekményét még mint hivatásos katona követte el, minthogy a bíróság által történő lefokozással a szolgálati viszony nem szűnik meg. A fegyveres erők hivatásos állományába tartozó személyeknek a bíróság által történő lefokozása ugyanis csak akkor eredményezi a hivatásos állományból való elbocsátást, amikor az ítélet alapján az illetékes miniszter vagy a jogkörében eljáró elöljáró a szolgálati viszonyt megszünteti, az erről szóló parancsot az alakulatnál az érintett személlyel közlik, a katonai igazolványát bevonják, és a leszerelési okmányokat számára kiadják. Ezzel szűnik meg ugyanis ténylegesen a jogi helyzet, hogy a hivatásos állományból elbocsátott katona a szolgálati viszonnyal összefüggő jogokkal élhessen, illetőleg kötelezettségek terhelhessék. Ez áll összhangban a honvédelmi törvény 61. §-ának ama rendelkezésével, hogy a hivatásos állomány tagjainak a szolgálata a fegyveres erők hivatásos állományából való elbocsátással szűnik meg. Az elbocsátás pedig — igazgatási úton — nyugállományba vagy tartalékállományba helyezéssel történhet. A bírói ítélettel való lefokozás tehát önmagában nem eredményezi a hivatásos állományból való elbocsátást, hanem azt — a lefokozás alapján — a katonai igazgatási szervek utólag kötelesek — a fentiek szerint — foganatosítani (Hvt. 62. §). Ilyen körülmények mellett tehát a vádlott bűncselekményének elkövetésekor katona volt [Btk. 103. § (1) bek.], s így az elsőfokú bíróság a törvénynek megfelelően helyezkedett arra az álláspontra, hogy az ügy a katonai bíróság hatáskörébe tartozik. [Be. 349. § (1) bek. a) pont — Legf. Bír. Katf. I. 174/1966. sz.] (4974.) 199