Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

Tévedett a megyei bíróság, amikor a Btk.-ban szereplő életkort határidőnek tekintette és mintegy határidő számítás alapján vonta le azt a következtetést, hogy a terhelt a bűntett elkövetésekor már felnőttkorú volt. A Btk. 85. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 14., illetve 18. életév ugyanis nem határidő, hanem az életkornak olyan időmeghatározása, amelyre nem vonatkoznak az eljárásjogi határidő számítás szabályai. A Btk. 85. §-ának (1) bekezdésében írottak szerint: fiatalkorú az, aki a 14. életévét meghaladta, de a 18. életévét még nem töltötte be. Ebből az következik, hogy az elkövető csak a 14. születésnapjának eltelte után vonható büntetőjogi felelősségre, minthogy a születésnapján a 14. életévét még nem haladta meg; a „még nem töltötte be" szóhasználata pedig azt jelenti, hogy az elkövető a 18. életévét még nem haladta meg. A két időpont meghatározását, az azonos mondatban stiláris okokból alkalmazott eltérő szóhasználat ellenére is, egységesen kell értelmezni. Ehhez képest pedig azt, akik a bűntettet azon a napon követi el, amely naptári napon 18 évvel ezelőtt született, a Btk. 85. §-a (1) bekezdésének helyes értelme szerint a büntető törvény alkalmazásában fiatalkorúnak kell tekinteni. (Legf. Bír. B. törv. V. 675/1967. sz.) (5478.) 3839. Fiatalkorú vádlottnál a beszámítási képesség korlátozottságának a megállapítása. (4738.) Részletesen: Btk. 21. §-nál. A nevelő intézkedések és büntetések alkalmazásának célja és feltételei 87. §. 3840. Fiatalkorú terhelttel szemben, ha a bűntett elbírálásakor 18. életévét már betöltötte, nevelő intézkedés nem alkalmazható, hanem büntetést kell kiszabni. A járásbíróság 1966. december 8. napján hozott ítéletével fk. F. E. VI. r. terheltet 1 rb. éjjel és együttesen elkövetett magánlaksértés miatt egy évre próbára bocsátotta. A megállapított tényállás szerint fk. Sz. Gy. I. r. és fk. F. E. VI. r. terheltek 1966. október 15-én a késő esti órákban álkulccsal kinyitották B. L. és N. I. albérleti szobájának az ajtaját, és az albérlők, valamint a háztulajdonos engedélye nélkül a szobában töltötték az éjszakát. F. E. 1948. október 23-án született, tehát az elsőfokú ítélet meghozatalakor — 1966. december 8-án — már felnőttkorú volt. Az ítélet ellen bejelentett védelmi perorvoslatot fk. F. E. terhelt vonatkozásában a megyei bíróság az 1967. február 10. napján kelt végzésével elutasította, és súlyosításra irányuló fellebbezési óvás hiányában észlelte, hogy a járásbíróság az ítélete meghozatala idején már felnőttkorú terhelttel szemben büntetés helyett tévesen alkalmazott intézkedést. Az intézkedés alkalmazása miatt emelt törvényességi óvás alapos. A Btk. 87. §-a (2) bekezdésének második fordulata szerint büntetést 185