Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

büntetések helyett a terhelten 6 hónapi szabadságvesztést kell végrehajtani. A terhelt azt a büntetést 1956. október 27-én kitöltötte. 3. A járásbíróság ezt követően, 1960. október 28. napján kelt és nyomban jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett lopásért és magánszemély sérelmére bemászás útján elkövetett lopásért 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1956. február 1. napján kelt kegyelmi elhatározásával a büntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. 4. Később ugyancsak a járásbíróság az 1961. április 7. napján meghozott ítéletével a terheltet lopásért 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Elrendelte az előző ítélettel kiszabott és kegyelem folytán próbaidőre felfüggesztett 4 hónapi szabadságvesztés végrehajtását. A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a terhelt cselekményét tulajdon elleni bűntettnek minősítette, ezért 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte, egyben mellőzte a korábbi 4 hónapi szabadságvesztés végrehajtásának elrendelését. Ez utóbbit azzal indokolta, hogy a terhelt az elbírált cselekményét 1960. év december havában követte el, tehát még a kegyelmi elhatározást megelőzően. A bűntettet tehát nem a próbaidő alatt követte el, a korábbi büntetés végrehajtásának elrendelésére így nincs alap. 5. Végül a járásbíróság az 1965. szeptember 28. napján hozott és nyomban jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet ifjúság elleni bűntettért 1 évi szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy csak a büntetése háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. Ez utóbbi ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A törvényességi óvással megtámadott ítéletnek az a rendelkezése, amellyel a terheltet a feltételes szabadságra bocsátásban csupán korlátozta, törvénysértő. A járásbíróság ítéletének indokolása szerint a terhelt a korábbi elítéléseinek hátrányos következményei alól egy elítélés kivételével a törvény erejénél fogva mentesült. A járásbíróság azonban figyelmen kívül hagyta a Btk. 83. §-ában foglalt rendelkezést, amely szerint több elítélés esetében a mentesítés hatálya valamennyi büntetés vonatkozásában csak együttesen állhat be akkor, ha feltételei minden egyes büntetés tekintetében megvalósultak. Hasonló rendelkezést tartalmazott a Btá. 69. §-a is. Hasonlóan figyelmen kívül hagyta az eljárt bíróság a Btké. 26. §-ának (1) bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, hogy „ha a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az elítéltet kegyelemben részesítette, a büntetőjogi következmények — ellenkező rendelkezés hiányában — az ítéletben megállapított büntetéshez igazodnak". Mindezekre tekintettel a terheltet a feltételes szabadságra bocsátásban nem korlátozni, hanem abból a Btk. 39. §-a (3) bekezdése c) pontjának első fordulata alapján ki kellett volna zárni. (Legf. Bír. B. törv. II. 124/1966. sz.) (4925.) 3836. A mentesítéshez szükséges várakozási időt, törvényességi óvás folytán hozott új határozat esetén, az abban megállapított szabadságvesztés kiállásától kell számítani. 181