Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

A B.-i Megyei Bíróság a terheltet 1952. október 8-án jogerőre emelkedett ítéletével vesztegetés miatt 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. E büntetését letöltötte. Ezt követően a B.-i Katonai Bíróság 1953. június 23-án kelt, illetve a Katonai Felsőbíróság 1953. augusztus 24-én kelt ítéletével 2 rb. tiltott határátlépés kísérlete miatt 4 évi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől való eltiltásra ítélte. E büntetéséből 1956. február 8-án feltételesen szabadult. Törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanács 1957. május 27-én kelt határozatával megállapította, hogy a terhelttel szemben a katonai bíróság, illetve a Katonai Felsőbíróság által utóbb hozott ítéletek törvénysértőek. Ezért azokat akként változtatta meg, hogy a terheltet 1 rb. tiltott határátlépés kísérletének vádja alól bűntett hiányában felmentette, míg a terhére fennmaradó 1 rb. tiltott határátlépés kísérlete miatt 2 évi szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, megállapítva, hogy a kiszabott büntetést az elítélt az előző fogvatartással már kitöltötte. Az elítélt 1966. április 18-án kérelmet nyújtott be a B.-i Katonai Bírósághoz, a fenti büntetésekhez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítése érdekében. A katonai bíróság 1966. május 19-én kelt végzésével a kérelmet mint időelőttit érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy az elítélt 1956. február 9-én szabadult feltételesen büntetéséből, s a Legfelsőbb Bíróság 1957. május 27-én hozott ügyében törvényességi óvás folytán határozatot, amikor a 4 évi szabadságvesztést még nem töltötte le, illetve a feltételes szabadság még nem fejeződött be. Erre figyelemmel pedig a bírósági mentesítés előfeltételeként a Btk. 83. §-ának (3) bekezdésében megszabott 10 éves várakozási idő még nem telt le, miután annak kezdőnapjaként a Btk. 81. §-ának (1) bekezdése szerint azt a napot kell tekinteni, amikor az elítélt a szabadságvesztést kiállotta. Ezt viszont csak az 1957. május 27-én kelt határozat rögzítette, minek folytán e naptól kell a 10 éves várakozási időt számítani. A végzés ellen bejelentett fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa törvényességi óvás folytán hozott határozatával a B.-i Katonai Bíróságnak, illetve a Katonai Felsőbíróságnak az elítélt ügyében hozott ítéleteit törvénysértőeknek nyilvánította, s ezért azokat hatályon kívül helyezve, új érdemi döntést hozott. Az eredeti ítéleteket így nem létezőknek kell tekinteni, s helyükbe — akkori hatállyal — a törvényességi óvás alapján hozott határozat lépett. Következik ebből, hogy a mentesítési eljárás során az elítélt büntetését akként kell figyelembe venni, mintha már eredetileg 2 évi szabadságvesztésre ítélték volna, s így a büntetést — 1953. február 5-én történt előzetes letartóztatására figyelemmel — 1955. február 5-ig kitöltötte volna. E napot kell tehát a Btk. 81. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a Btk. 83. §-ának (3) bekezdésében meghatározott várakozási idő kezdőnapjának tekinteni, így a kérelem elbírálásakor a 10 éves határidő már letelt. A várakozási idő leteltére tekintettel pedig a kérelem nem időelőtti, s ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a kérelem érdemi elbírálását 182