Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

ságvesztést végrehajtották, vagy annak végrehajthatósága valamilyen ok folytán megszűnt. A Btk. 57. §-ának c) pontjában foglaltak értelmében viszont a kegyelem kizárja a büntetés végrehajthatóságát. Ebből következően mondotta ki a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma 393. számú állásfoglalásában, hogy a szabadságvesztés végrehajthatósága a kegyelem folytán a kegyelmi elhatározás napján megszűnik akkor is, ha az Elnöki Tanács a kegyelmet akként gyakorolja, hogy a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette. Következésképpen ebben az esetben a mentesítés szempontjából a törvényben meghatározott időtartam a kegyelmi elhatározás keltének napján kezdődik. Értelemszerűen ezt kell kezdő napnak tekinteni abban az esetben is, ha az Elnöki Tanács a szabadságvesztés végrehajtását nem próbaidőre függesztette fel, hanem azt részben vagy egészben elengedte. Következik ebből, hogy a jelen ügyben is az Elnöki Tanács kegyelmi elhatározása meghozatalának napját — azaz 1955. április 2-át — kell olyannak tekinteni, mint amelyen a szabadságvesztés végrehajthatósága megszűnt, s a Btk. 81. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt időtartam elteltének meghatározásánál e napot kell kezdő időpontként figyelembe venni. E szerint viszont a mentesítéshez szükséges 10 éves időtartam 1965. április 2-án eltelt. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a mentesítésre irányuló kérelmet — mint időelőtti — érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A Legfelsőbb Bíróság ezért — a Katonai Főügyészség indítványával egyezően — a kérelmet elutasító végzést hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot a kérelem érdemi elbírálása végett a mentesítési eljárás lefolytatására utasította. (Legf. Bír. Katf. R. II. 21/1966.) (4962.) 3829. A bírói mentesítéshez az érdemességet vizsgálni kell. Az elsőfokú bíróság az ügy rendelkezésre álló adatai alapján helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a kérelmező a bírósági mentesítésre ez idő szerint érdemesnek nem mutatkozik. A kérelmező a büntetése kiállása után, 1955 nyarától kezdve különböző vállalatoknál dolgozott. A munkája ellen kifogás nem merült fel. Az 1. számú Víz- és Csatornamű Vállalatnál azonban — ahol első ízben 1963. szeptemberétől 1964. szeptember 4-ig mint berendezési ellenőr dolgozott, s ahonnan ekkor önkényesen kilépett — a kilépését megelőzően több esetben a munkaidő alatt szeszes italt fogyasztott, amiért szóbeli, majd írásbeli figyelmeztetésben, kilépésekor pedig fegyelmi büntetésben részesült. Az említett vállalat 1964. szeptember 14-én újból alkalmazta. Ezt követően a munkáját jól végezte el; később azonban ismét italozott, és igazolatlanul mulasztott, s a vállalat 1965. augusztus 3-án a munkaviszonyát megszüntette. A kérelmező 1964. október 10-től 23-ig a megyei tanács kórhá7a idegosztályán alcoholizmus chronicus kórismével gyógykezelés alatt állott. A kezelésre önként jelentkezett. A kezelés után azonban ellenőrző vizsgálatra nem jelentkezett. A kérelmező azt az állítását, hogy a kórházba súlyos idegkimerülése miatt jelentkezett felvételre, de csak azon a címen tudták azonnal felvenni, mintha alkoholelvonó kezelésre jelentkezett volna, és az ellen176