Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. (Legf. Bír. Bf. V. 360/1966. sz.) (4898.) 3828. A szabadságvesztés hátralevő részének kegyelem folytán történt elengedése esetén a bírói mentesítés határideje a kegyelmi elhatározás keltétől számít. A B.-i Hadbíróság 1952. augusztus 19-én kelt ítéletével a terheltet szökés és egyéb bűntettek miatt 6 évi szabadságvesztésre, valamint 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítélet ellen bejelentett fellebbezéseket a Katonai Felsőbíróság 1952. november 14-én elutasította. Az elítélt a büntetését 1952. február 15-től 1955. május 5-ig töltötte. A szabadságvesztés még hátralevő részének a letöltését a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1955. április 2-án kelt kegyelmi elhatározásával elengedte. Az elítélt a B.-i Katonai Bírósághoz nyújtott be kérelmet a bírósági mentesítés megadása végett. A kérelem teljesítését a katonai bíróság 1966. április 8-án kelt végzésével az ügy érdemi vizsgálata nélkül elutasította. A végzést azzal indokolta, hogy a Btk. 26. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében a büntetőjogi következmények az ítéletben megállapított büntetéshez igazodnak az esetben is, ha a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az elítéltet kegyelemben részesítette. Miután pedig az elítéltet az eljárt bíróságok jogerősen 6 évi szabadságvesztésre ítélték, melynek végrehajtása kegyelmi rendelkezés hiányában csak 1958. február 10-én fejeződött be, így a bírósági mentesítésre csak 1968. február 10-ét követően nyílhat lehetőség. A végzés ellen bejelentett fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság a Btk. 26. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésre olyan értelemben, hogy ha a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az elítéltet kegyelemben részesítette, a büntetőjogi következmények — ellenkező rendelkezés hiányában — az ítéletben megállapított büntetéshez igazodnak. Miután tehát az eljárt bíróságok a terheltet 6 évi szabadságvesztésre ítélték, így vele szemben a bírósági mentesítés lehetősége a Btk. 81. §-a (1) bekezdése b) pontjának megfelelően csak a szabadságvesztés kiállását, illetve végrehajthatósága megszűntét követő 10 év elteltével nyílik meg, s nem az a) pontban meghatározott 5 év elteltével, noha a kegyelem folytán büntetéséből csak 3 évet kellett letöltenie. (BJD 575.). Tévedett azonban, amikor a fenti rendelkezést akként is értelmezte, hogy annak folytán a mentesítés lehetősége csak a kiszabott szabadságvesztés időtartamát követő 10 év elteltével nyílik meg. A Btk. 81. §-ának (1) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a bíróság az elítéltet kérelmére mentesítésben részesítheti, ha erre érdemes, és attól a naptól számítva, amelyen az elítélt a szabadságvesztését kiállotta, illetőleg amely naptól kezdve annak végrehajthatósága megszűnt, az előírt időtartam már eltelt. Az időtartam kezdete e szerint az a nap, amikor az elítélten a szabad175