Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

viszonyban, akkor az előző összbüntetési ítélet alapítéleteire nem kell visszatérni, hanem az újabb büntetést az előző összbüntetéssel kell összbüntetésbe foglalni. Minthogy az adott esetben az összbüntetésbe foglalásnak nem az utóbb említett esetéről van szó, az elsőfokú bíróság helyesen jár el, amikor az újabb összbüntetésbe foglalásnál az egyes ítéletekben eredetileg kiszabott szabadságvesztéseket — és nem az előző összbüntetést — vette alapul. Az összbüntetés mértékét azonban az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg. A Btk. 73. §-ának (2) bekezdésében foglalt arra a rendelkezésre figyelemmel, hogy az összbüntetés tartama nem érheti el a korábban kiszabott büntetések együttes tartamát, és szem előtt tartva az összbüntetés kiszabásánál irányadó általános elveket: az összbüntetésbe foglalásnak olyan esetében, amikor a több büntetés közül egyeseket már korábban összbüntetésbe foglaltak, az újabb összbüntetésbe foglalás nem vezethet olyan eredményhez, hogy az összbüntetés elérje vagy meghaladja a korábbi összbüntetés és az újabban kiszabott büntetés együttes tartamát. Ez ugyanis ellentétben állna az összbüntetés kiszabásánál irányadó elvekkel, mert ugyanolyan, illetve hátrányosabb helyzetet jelentene az elítéltre, mintha a büntetéseit folyamatosan, összbüntetésbe foglalás nélkül töltené el. Minthogy az elsőfokú bíróság e szempontokat figyelmen kívül hagyta, az összbüntetést 1 évi és 3 hónapi szabadságvesztésben, vagyis ugyanolyan tartamban állapította meg, mint amennyi az előző összbüntetés — 8 hónapi szabadságvesztés — és az újabban kiszabott 7 hónapi szabadságvesztés együttes tartama: helyes a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az elsőfokon kiszabott összbüntetés további csökkentése indokolt. A csökkentés mértékét azonban a másodfokú bíróság eltúlzottan állapította meg, amikor az elsőfokon kiszabott összbüntetést 1 évi és 1 hónapi szabadságvesztésre szállította le. Az ítélkezési gyakorlat szerint akkor, amikor — mint a jelen esetben is — az összbüntetésbe foglalásnak célja, hogy a több büntetésnek egyhuzamban való töltéséből adódó hátrányt ellensúlyozza, az összbüntetés mértékének megállapításánál azt kell vizsgálni, hogy a külön-külön kiszabott büntetésekből milyen tartamot tölt a terhelt ténylegesen egyhuzamban, és a mérséklés mérvének ehhez kell igazodnia. Az adott esetben a terheltnek a feltételes szabadságra bocsátással történt megszakítás folytán a korábbi összbüntetéséből még le nem töltött 2 hónapi és a 4. alatti megjelölt ítélettel kiszabott 7 hónapi, összesen tehát 9 hónapi szabadságvesztést kell egyfolytában töltenie. Az elengedésnek a másodfokú ítéletben kiszabott 1 évi és 1 hónapi összbüntetésben jelentkező mérve — 3 hónap — az összbüntetésbe foglalásnak a fent említett hátrány kiküszöbölésére irányuló célját meghaladja, és egyben azt eredményezné, hogy az 1 évi és 1 hónapi összbüntetésből már kitöltött 6 hónapi szabadságvesztés figyelembe vételével a terheltnek már csak 7 hónapi, vagyis a 4. alatti ítélettel kiszabott szabadságvesztést kellene letöltenie, és a feltételes szabadság megszüntetése 167