Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

folytán letöltendő 2 hónapi szabadságvesztés teljes egészében elengedésre kerülne, elenyészne. Törvényt sértett tehát a másodfokú bíróság, amikor a terhelt összbüntetését 1 évi és 1 hónapi szabadságvesztésben állapította meg. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, és a megtámadott ítélet törvénysértő rendelkezését hatályon kívül helyezve, a terhelt összbüntetését — a fentebb kifejtettekre figyelemmel — 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésben állapította meg; egyben az alapítéletben foglalt rendelkezésnek megfelelően kimondotta, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. (Legf. Bír. B. törv. I. 459/1966. sz.) (5094.) 3804. Az összbüntetés tartamát meghatározó szempontok. Az összbüntetés-kiszabási elvek téves értelmezésén alapul az az ítélet, amely az összbüntetés tartamának megállapításánál nem az alapítéletekkel kiszabott büntetéseket, hanem büntetésből még ki nem töltött részt, illetve részeket veszi alapul. A Btk. 73. §-ának (2) bekezdése értelmében az összbüntetést az egyes ítéletekben kiszabott büntetések alapulvételével kell megállapítani, és a különböző jogerős ítéletekkel kiszabott szabadságvesztések egyhuzamban történő kiállásából eredő hátrányt kell kiküszöbölni. Ebből az is következik, hogy az összbüntetés mértékének a megállapításánál azt is tekintetbe kell venni, hogy a két különböző ítélettel kiszabott szabadságvesztésből mennyit tölt a terhelt egyhuzamban, és az ebből adódó hátrány kiküszöbölése érdekében kell arányosan csökkenteni a büntetést. Olyan esetben tehát, amikor a terhelt büntetésének teljes kitöltése valamilyen okból — jelen esetben a feltételes szabadságra bocsátás folytán — nem történt meg, azonban ezt a büntetést egy másik szabadságvesztéssel mint adott esetben is — összbüntetésbe kell foglalni, ilyenkor az elengedés mértékének az egyhuzamban letöltendő szabadságvesztés tartamához kell igazodnia. A járásbíróság az ismertetett törvényi rendelkezést figyelmen kívül hagyta, és az összbüntetés kiszabási elveket tévesen értelmezte akkor, amikor az összbüntetés tartamának megállapításánál nem az alapítéletekkel kiszabott büntetéseke* (3 év + 2 év 1 hónap), hanem az egyik büntetésből még ki nem töltött 9 hónapi és a másik ítélettel kiszabott 2 évi és 1 hónapi szabadságvesztést vette alapul, és ezek alapulvételével állapította meg az összbüntetést 2 évben és 8 hónapban. A járásbíróságnak ez a törvénysértő eljárása azt eredményezte volna, hogy az alapítéletekben kiszabott büntetések együttes tartama (5 év és 1 hónap) 2 év és 8 hónapra mérséklődik. Az összbüntetés végrehajtásánál ugyanis be kell számítani azt a 2 év és 3 hónapot is, amelyet a terhelt az egyik büntetéséből már kitöltött. (Legf. Bír. B. törv. IV. 872/1966. sz.) (5131.) 3805. Összbüntetésbe foglalásnál az egyik büntetés teljes elenyészésére csak akkor kerülhet sor, ha kettőnél több büntetést foglaltak összbüntetésben. (4814.) Részletesen: Btk. 72. §-nál. 168