Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

büntetéséből 2 hónapi szabadságvesztés — egyelőre — letöltetlenül maradt. 4. A terhelt a feltételes szabadság tartama alatt nem tett eleget tartási kötelezettségének, ezért a járásbíróság az 1965. október 26-án jogerőre emelkedett ítéletével tartási kötelezettség visszaesőként elmulasztása miatt 7 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Egyben a feltételes szabadságát megszüntette, és megállapította, hogy a büntetéséből feltételes szabadságra nem bocsátható. 5. A járásbíróság az 1965. december 22-én hozott ítéletével a büntetés kiszabására vonatkozó részükben hatályon kívül helyezte az 1., 2., 3. és 4. alatti ítéleteket, és a terheltet — az 1., 2. és 4. alatti alapítéletekben kiszabott 3, 6, illetve 7 hónapi szabadságvesztések alapul vételével — összbüntetésül 1 évi és 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. A másodfokon eljárt megyei bíróság az 1966. február 28-án kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy az összbüntetést 1 évi és 1 hónapi szabadságvesztésre leszállította. Az összbüntetés tartamát a korábbi — 3. alatt megjelölt — 8 hónapi összbüntetés és az újabb — 4. alatti 7 hónapi szabadságvesztés alapul vételével állapította meg. A megyei bíróság mint másodfokú bíróság összbüntetést megállapító — 5. alatti — ítélete ellen az elítélt terhére emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak szerint alaposnak találta. Az adott esetben az eljárt bíróságok a terhelt büntetéseit — helyesen — a Btk. 73. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával foglalták összbüntetésbe. Az összbüntetésbe foglalás célja ebben az esetben annak a hátránynak a kiküszöbölése, amely több büntetésnek egyhuzamban való töltése folytán éri az elítéltet. A Btk. 73. §-ának (2) bekezdése szerint az összbüntetés mértékét az egyes ítéletekben kiszabott büntetések alapul vételével kell megállapítani. Ebből a törvényi rendelkezésből, valamint az összbüntetés kiszabásánál irányadó elvekből következik, hogy az összbüntetés kiszabásánál mindazokra az alapítéletekre, amelyekre nézve az összbüntetésbe foglalás törvényi előfeltételei fennállanak, vissza kell térni akkor is, ha a több büntetés közül egyeseket már korábban összbüntetésbe foglaltak. A valamennyi büntetést felölelő összbüntetést ebben az esetben is az egyes ítéletekben eredetileg kiszabott büntetések alapul vételével kell megállapítani. Ettől eltérően csak abban — a jelen ügyben fenn nem álló — esetben kell eljárni, amikor a több különböző ítélettel kiszabott büntetést a Btk. 73. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával foglalták — ún. quasi halmazati — összbüntetésbe. Minthogy ugyanis a quasi halmazati büntetés az ítélkezési gyakorlat szerint egyszeri elítélésnek tekintendő: a quasi halmazati összbüntetés alapját alkotó eredeti ítéletekre csak akkor lehet visszatérni újabb összbüntetés kiszabása esetén, ha az újabb elítélés olyan cselekmény miatt történt, amelynek elkövetési ideje az előző összbüntetés alapját alkotó ítéletek jogerőre emelkedését megelőző időre esik. Ha azonban az előző — quasi halmazati büntetésül kiszabott — összbüntetéssel az újabb elítélés nincs ilyen halmazati 166