Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

73. §. 3802. Összbüntetés mértékének helyes szempontjai. A járásbíróság a terhelttel szemben összbüntetésként 7, 8 és 6 hónapi szabadságvesztések helyett kiszabott 1 évi és 6 hónapi, valamint 8 hónapi és 1 hónap + 15 napi szabadságvesztéseket összbüntetésbe foglalta és összbüntetésül 2 évi 5 hónapi és 20 napi szabadságvesztést állapított meg, és egyben kimondotta, hogy a terhelt büntetése 3/4 részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. Az összbüntetésnek a Btk. 73. §-a (2) bekezdésében meghatározott esetekben a célja az, hogy kiegyenlítse azt a hátrányt, amely az elítéltre azáltal hárul, hogy több szabadságvesztést egyhuzamban kell letöltenie. A Btk. 73. §-ának (3) bekezdése alá tartozó esetekben az összbüntetésbe foglalásnak pedig az a célja, hogy az elítéltet az ott meghatározott esetekben abba a helyzetbe hozza, mintha a különböző bűncselekményeiért halmazati büntetést kapott volna. (Btk. 66. §). A terhelt ügyében a Btk. 73. §-ának (2) bekezdése alapján hozott összbüntetési ítéletben 2 év 5 hónapi és 20 napi időtartamban megállapított büntetést a bíróság a külön ítéletekben kiszabott összesen 2 évi, 6 hónapi és 15 napi szabadságvesztés helyett határozza meg. A büntetések mérséklése tehát mindössze 25 napot jelentett. Ez önmagában is indokolatlanul és törvényt sértően kevés. De méginkább az a jelen ügyben, ahol azt is figyelembe kellett venni, hogy a terheltnek az első 7 hónapi elítélése kivételével valamennyi büntetése vonatkozását a Btk. 73. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alkalmazására is meg lett volna a lehetőség. Ezért az összbüntetés mértékét mindezek figyelembe vételével két évi szabadságvesztésben kellett meghatározni. (Legf. Bir. B. törv. V. 450/1966.) (4988.) 3803. Összbüntetésbe foglalásnál általában, az alapítéletekre kell visszatérni, akkor is ha két vagy több büntetést korábban már összbüntetésbe foglalták. Ilyen esetben az összbüntetés mértékének megállapításánál irányadó szempontok. 1. A terheltet a járásbíróság az 1960. október 1. napján jogerőre emelkedett ítéletével tartási kötelezettség elmulasztása miatt 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette. 2. Ugyanőt a járásbíróság az 1963. december 2-án elsőfokon jogerőre emelkedett ítéletével tartási kötelezettség visszaesőként elmulasztása miatt 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte, és elrendelte az 1. alatt megjelölt ítélettel kiszabott 3 hónapi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását; egyben megállapította, hogy a terhelt csak büntetése háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. 3. A járásbíróság az 1. és 2. alatt jelzett ítéletekkel kiszabott 3 hónapi, illetve 6 hónapi szabadságvesztést az 1964. január 30-án jogerőre emelkedett ítéletével összbüntetésbe foglalta, és a terheltet összbüntetésül 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. E büntetésből a terheltet 6 hónapi szabadságvesztés letöltése után, negyed kedvezménnyel, feltételes szabadságra bocsátották; így az össz165