Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

kollégiumi állásfoglalás indokaiból kivehetően — abból a megfontolásból jutott, mely szerint a feltételes szabadságra bocsátás abban a feltevésben történik, hogy a büntetés — meghatározott részének a letöltése után — elérte célját. A feltételes szabadságra bocsátást ezért abban a reményben rendeli el a bíróság, hogy a büntetés eddigi tartamának a letöltése olyan kedvező nevelő hatást gyakorolt az elítéltre, melynek eredményeként újabb bűncselekmény elkövetésétől a jövőben tartózkodni fog. Minthogy pedig az újabb bűncselekmény elkövetésével az elítélt e várakozásnak nem tett eleget, sőt arról tett tanúságot, hogy a büntetés a kívánt hatást nem érte el: nincs indok a büntetés további végrehajtása során megjavulásra következtetni, s így e büntetéséből ismételten feltételes szabadságra már nem bocsátható. 2. A Btk. 72. §-ának (1) bekezdése azt az általános rendelkezést tartalmazza, hogy két vagy több szabadságvesztés egyhuzamban történő végrehajtása esetén a szabadságvesztéseket összbüntetésbe kell foglalni. A Legfelsőbb Bíróság 405. számú büntető kollégiumi állásfoglalásának indokolása azonban rámutat arra, hogy a két szabályozás — adott esetben — arra a tarthatatlan eredményre vezetne, hogy az elítélten — az összbüntetésbe foglalás során adott kedvezmény révén — azt a büntetési tartamot sem lehetne végrehajtani, amelyet a Btk. 40. §-a (3) bekezdésének szabályozása folytán teljes tartamában kellene kitölteni. A Btk. e két rendelkezése tehát adott esetben olyan ellentmondásra vezetne, amely a büntetési célok érvényesülését gátolná. 3. A feltételes szabadságról a Btk. 39. §-a rendelkezik. E §-ban meghatározott korlátozó, illetve kizáró rendelkezésekhez a Legfelsőbb Bíróság 397. számú büntető kollégiumi állásfoglalása (BJD 216.) azt a magyarázatot fűzi, hogy „olyan szabadságvesztések összbüntetésbe foglalásánál, ahol az egyes jogerős ítéletekben kiszabott büntetések a feltételes szabadságra bocsátás tekintetében a Btk. 39. §-a különböző rendelkezései alá esnek, az összbüntetést megállapító ítélet az utóbbi vonatkozó ítéleti rendelkezéseket is hatályon kívül helyezi, és az összbüntetés egész terjedelmére egységesen alkalmazza a korlátozó, illetve kizáró rendelkezést". Ez az értelmezés azon a felismerésen alapszik, hogy az összbüntetés egységes büntetés. Ugyanez a felismerés vezetett arra a következtetésre is, hogy amennyiben halmazati büntetésként (összbüntetésként) szándékos és gondatlan bűntettek miatt kiszabott szabadságvesztéseket foglalnak össze, a Btk. 39. §-ának alkalmazása szempontjából az összbüntetés egységesen szándékos bűntettért kiszabottnak értékelendő. E méltánytalanságot eredményező következmény elkerülése az a második szempont, amelynél fogva a 405. számú büntető kollégiumi állásfoglalás arra a következtetésre jutott, hogy ily esetben a Btk.-nak a kötelező összbüntetésbe foglalást rendelő szabálya nem érvényesülhet. 4. Idevonatkozóan az Elnöki Tanács utal arra a különbségre, amely a Btk. 39. §-ának (3) bekezdésében meghatározott, a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményének kizárását eredményező egyes körülmények között mutatkozik. A 39. § (3) bekezdésének a) pontja ugyanis azt a rendelkezést tartal160