Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

vesztések egyikét még nem hajtották teljesen végre. Több javító-nevelő munka folyamatos végrehajtása esetén azonban erre törvényes lehetőség nincs. Ezért a katonai bíróság az összbüntetésbe foglalást a Be. 283. §-ának (3) bekezdése alapján megtagadta. (Kaposvári Katonai Bíróság KB. I. 193/1966. sz.) (5130.) 3796. Ha a terheltet a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűntett miatt három hónapot meg nem haladó szabadságvesztésre ítélik, ezt az előző büntetéssel összbüntetésbe kell foglalni, és a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. 1. A ny.-i megyei bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság a terheltet 1963. szeptember 4-én kelt ítéletével emberölés kísérlete miatt 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A terhelt 1965. február 27-én feltételes szabadságra került, amely 1965. december 27-én járt volna le. 2. Ugyanőt a b.-i járásbíróság, illetve az ny.-i megyei bíróság 1966. május 6-án kelt ítéletével, illetve végzésével a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett üzérkedés miatt 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte, — egyben az 1. alatti ügyben engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette. A fenti ítéletet az ny.-i megyei bíróság 1966. július 19-én kelt ítéletével összbüntetésbe foglalta, összbüntetésként 2 évi és 8 hónapi szabadságvevsztést állapítva meg. Egyben kimondta, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. A Legfelsőbb Bíróság 1966. december 20-án kelt végzésével a megyei bíróságnak az összbüntetés tárgyában hozott ítéletét hatályon kívül helyezte, és az összbüntetésbe foglalást megtagadta. A Legfelsőbb Bíróság végzése szerint a feltételes szabadság alatt elkövetett bűntettért kiszabott 3 hónapi büntetés önmagában nem tekinthető olyan elítélésnek, amely a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának a 405. számú büntető kollégiumi állásfoglalást kiegészítő, a BJDben 2666. szám alatt közzétett eseti döntésében megjelölt kivétel lenne. A Legfelsőbb Bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. 1. A terhelt üzérkedési cselekményét a feltételes szabadság tartama alatt követte el. Arra az esetre, ha a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett cselekményért az elítéltet szabadságvesztésre ítélik, a Btk. 40. §-ának (4) bekezdése azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a feltételes szabadságot meg kell szüntetni. A feltételes szabadság tartama az említett szakasz (1) bekezdésének szabályozása szerint azonos a kiszabott szabadságvesztés hátralevő részével, az (5) bekezdés szerint pedig a feltételes szabadságon töltött idő a szabadságvesztésbe nem számít be. E rendelkezéseket az állandó bírói gyakorlat a Legfelsőbb Bíróság 405. számú (BJD 533.) büntető kollégiumi állásfoglalásának indokolásából kitűnően úgy értelmezi, hogy a feltételes szabadság megszüntetése esetén az elítélten a még hátralevő büntetést teljes tartamában végre is kell hajtani: „a büntetés további végrehajtása során tehát az elítélt újból feltételes szabadságra nem bocsátható". A bírói gyakorlat erre a jogértelmezésre — a 405. számú büntető 159