Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

büntetve nem volt és egy kiskorú gyermeket tart el. Ezekre a körülményekre figyelemmel látta indokoltnak a Btk. 70. §-a (1) bekezdésének az alkalmazását. — A járásbíróságnak a büntetés végrehajtását felfüggesztő rendelkezése törvénysértő. Az említett enyhítő körülmények ugyanis önmagukban a büntetés végrehajtásának a felfüggesztését általában sem indokolják, de különösképpen nem az adott esetben. A terhelt kisebb súlyú lopás miatt pénzbüntetésre volt ítélve 1962. évben. Az ezt követő évben ugyancsak lopás miatt indult ellene eljárás, amelyet a bíróság a közkegyelmi rendelet alapján szüntetett meg feltételesen. A terheltre sem a pénzbüntetés, sem az a körülmény, hogy az ellene indított büntető eljárást közkegyelem folytán feltételesen megszüntették, megfelelő nevelő hatással nem volt. Hét évvel azután, hogy vele szemben a sértett mint büntetésvégrehajtási őr intézkedéseket tett, bosszúból durván bántalmazta őt. A cselekménynek az erőszakos, garázda volta, elkövetésének körülményei nagyfokú társadalomra veszélyességet rejtenek magukban. Az ilyen jellegű cselekmények súlya a büntetés végrehajtásának felfüggesztését általában kizárja. Egyrészt tehát a vádlott személyében, másrészt pedig a cselekményben rejlő fokozottabb társadalomveszélyesség folytán a büntetés célja felfüggesztett szabadságvesztéssel nem érhető el. Legf. Bír. B. törv. V. 391/1966. sz.) (4987.) 3775. A próbaidő kezdőnapja az ítélet jogereje beálltának napja. 1. A járásbíróság az 1965. július 19. napján kelt ítéletével a terheltet könnyű testi sértés és kisebb súlyú rongálás miatt halmazati büntetésül 30 napi szabadságvesztésre ítélte, a büntetés végrehajtását azonban 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A terhelt az ítéletet annak kihirdetésekor tudomásul vette, a tárgyaláson részt nem vett ügyész pedig 1965. augusztus 6-án kelt, de a járásbíróságon csak 1965. augusztus 7-én iktatott írásbeli nyilatkozatában jelentette be, hogy az ítélet ellen fellebbezéssel nem él. A járásbíróság ezt követően 5. sorszám alatt megállapította, hogy az ítélet 1965. augusztus 6-án jogerőre emelkedett, és ezt a terhelttel az 1965. augusztus 16-án részére kézbesített értesítéssel közölte. 2. Ezt követően a járásbíróság az 1965. december 6-án kelt ítéletével a terheltet újból, éspedig 3 hónapi — de 3 évi próbaidőre ugyancsak felfüggesztett — szabadságvesztésre ítélte visszaesőként elkövetett könnyű testi sértés miatt. Ez utóbbi cselekményét 1965. augusztus 7. napján követte el. A járásbíróság a terheltnek ezt a cselekményét a fentebb 1. alatt ismertetett elítélésre figyelemmel minősítette visszaesőként elkövetettnek, a büntetés végrehajtását pedig a terhelt családos voltával és azzal indokolta, hogy a terhelt magatartásának a sértett támadó fellépése volt az elindítója. A Legfelsőbb Bíróság az utóbbi ítélet ellen emelt törvényességi óvást az alább kifejtettek folytán alaposnak találta. 140