Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

Kétségtelen, hogy az 1. alatt ismertetett ítélet nem 1965. augusztus 6-án, vagyis az ügyészi nyilatkozat keltezésének napján, hanem augusztus 7-én, vagyis azon a napon emelkedett jogerőre, amikor az ügyészi nyilatkozatot a járásbíróságon iktatták. E vonatkozásban a keltezés napja teljesen közömbös. Ezek után az volt eldöntendő, hogy a 3 évi próbaidő mikor vette kezdetét, nevezetesen már a jogerő napján, vagyis 1965. augusztus 7-én, vagy pedig az ezt követő napon, 1965. augusztus 8-án. Ez a kérdés dönti el ugyanis azt, hogy a terheltnek a 2. alatti ügyben elbírált cselekményét visszaesőként elkövetettnek kell-e minősíteni, valamint hogy a terhelt ezt a cselekményt próbaidő alatt követte-e el. A Btk. a határidők számításának kezdetére nézve tartalmaz ugyan speciális rendelkezéseket [29. § (1) bek., 32. §, 50. § (2) bek.], a kezdőnap fogalmát azonban általában nem határozza meg. Ezért a bírói gyakorlat e vonatkozásban — a Btk. eltérő rendelkezése hiányában — a Be. ezzel kapcsolatos szabályait alkalmazza. A Be. 75. §-ának (2) bekezdése szerint „kezdőnap az a nap, amelyre a határidő megkezdésére okot adó cselekmény vagy egyéb körülmény (pl. kézbesítés, kihirdetés) esik". A kezdőnap kifejezés már e szó közönséges értelme szerint is azt jelenti, hogy valami a kezdőnapként megjelölt napon elkezdődik. A kezdőnap tehát a határidőbe fogalmilag bele számít, kivéve, ha e szó közönséges értelmével ellentétben a törvény kifejezetten másként rendelkezik. A Be. 75. §-a (2) bekezdésének első mondata valóban ilyen kivételes rendelkezést tartalmaz, de csak a napokban megállapított határidő tekintetében. Kimondja ugyanis, hogy „a napokban megállapított határidőbe a kezdőnap nem számít be". Minthogy pedig a törvény az években megállapított határidő vonatkozásában ilyen kivételes rendelkezést nem tartalmaz, ezért a próbaidő, mint években megállapított határidő, a megkezdésére okot adó körülmény, vagyis az ítélet jogerejének beállta napján — és nem az azt követő napon — kezdődik el. Az 1. alatt ismertetett ügyben tehát a próbaidő az ítélet jogerőre emelkedése napján, vagyis 1965. augusztus 7-én elkezdődött, következésképpen a terhelt a 2. alatt jelzett cselekményét próbaidő alatt követte el. Minthogy az években megállapított határidő a kezdő napon és nem annak valamely órájában vagy percében veszi kezdetét, a jelen ügyhöz el járás jogilag hasonló esetekben olyan bizonyításnak, amely annak tisztázására irányulna, hogy a jogerő a kezdő nap valamely órájában és percében állott be, és hogy az újabb bűntett elkövetése ezt megelőzően vagy ezt követően történt-e, nincs helye. Ilyen vizsgálódásról csak akkor lehet szó, ha a terhelt az újabb bűntettet a felfüggesztett büntetés kiszabását eredményező jogerős elítélésnek napján, de még az ítélet kihirdetése előtt (pl. aznap korán reggel, mielőtt még megjelent a bíróságon) követte el, és ezen újabb bűntett miatt csak utóbb, külön eljárásban vonják felelősségre. Ilyenkor természetesen a terhelt az újabb bűntettet a jogerő napján ugyan, de mégsem próbaidő alatt követte el. Az ilyen, ritkán előforduló esetek141