Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

utal, hogy nevelő jellegű büntetés is kedvező hatást fog gyakorolni a jövőbeni magatartására: a bíróság alkalmazhatónak találta a Btk. 70. §-ának (1) bekezdésében biztosított kedvezményt; a szabadságvesztés végrehajtását ezért három évi próbaidőre felfüggesztette. A terheltre kiszabott 10 hónapi szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztése, és az eljárt bíróságnak a felfüggesztés alapjául szolgáló okfejtése nem felel meg a Btk. 70. §-a (1) bekezdésében írt törvényi előfeltételeknek, és ellentétben áll a Legfelsőbb Bíróság XXIV. számú büntető elvi döntésével módosított szövegben fenntartott XX. számú büntető elvi döntésben foglalt, a büntetés-végrehajtás felfüggesztésének szempontjait meghatározó iránymutatással. A Btk. 70. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság az egy évet meg nem haladó szabadságvesztés vagy pénzfőbüntetés végrehajtását felfüggesztheti, ha az elkövető személyi körülményeire — különösen előéletére —, valamint az elkövetett bűntettre figyelemmel a büntetés célja a büntetés végrehajtása nélkül is elérhető. A büntetés végrehajtásának a felfüggesztésénél — miként azt a hivatkozott elvi döntés is kiemeli — a törvényben írt előfeltételek: az alanyi és tárgyi körülményeket, valamint a büntetési célok érvényesülését egységesen kell értékelni. Ebből következőleg a bíróságnak a Btk. 70. §-a alkalmazása körében is a büntetésnek a Btk. 34. §-ában megjelölt kettős irányú, de egységes célját kell szem előtt tartania: a társadalom védelme érdekében az elkövető megjavítását és a társadalom tagjainak bűnözéstől való visszatartását, tehát a különös és általános megelőzésnek egymással összhangban való tényleges biztosítását. Ehhez képest az elkövető személyi körülményeinek s az elkövetett bűntett jellegének és súlyának értékelése mellett a bíróságnak behatóan vizsgálnia kell, hogy a büntetés végrehajtásának a felfüggesztése megfelel-e a büntetés céljának: szolgálja-e az elkövető megjavítását, s nem áll-e ellentétben az általános megelőzés követelményével. Az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a terhelt személyi kürülményeit, az elkövetett bűntett súlyát és részben a bűnösségi körülményeket is. A terhelt mint bércsoportvezető és a KST-ügyek intézője a sértett vállalatnál bizalmi jellegű beosztásban dolgozott. Beosztásával visszaélve, hosszabb időn, közel egy éven át folytatta bűnös tevékenységét. A társadalmi tulajdont fondorlatos módon jelentős összeggel megkárosította. Emellett azzal, hogy valótlan tartalmú kimutatásokat, bizonylatokat használt fel a vállalat könyvelőségénél, sorozatosan magánokirathamisítást is elkövetett. Azáltal, hogy egyes dolgozó-társait rávette arra, hogy a saját nevükre, de az ő részére KST kölcsönöket vegyenek fel és a kölcsönöket nem fizette vissza, dolgozó-társait is hátrányos helyzetbe hozta. A terhelt anyagi körülményei nem voltak kedvezőtlenek, havi fizetése 2400 Ft volt, s negyedévenként 1000 Ft prémiumot is kapott. A felesége is dolgozott; jövedelmét így csak egy ellátatlan gyermek eltartása terhelte. Az anyagi gondoktól mentes, becsületes életmód tehát biztosított volt számára. A terhére megállapított bűntett folytatólagos elkövetését az anyagi erejét messze meghaladó mértékben folytatott lottózás és totózás motiválta. Minthogy bűn135