Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

értékelte. Ugyanis súlyosítóként értékelendő az is, hogy a terhelt mint örökbefogadó szülője közösült a sértettel. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ilyen bűnösségi körülmények mellett lényegesen súlyosabb büntetés kiszabása lett volna indokolt, erre azonban fellebbezési óvás hiányában törvényes lehetőség nem volt. A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt kiemeli: az a körülmény, hogy a terhelt a sértett örökbefogadó apja, súlyosító körülményként nem értékelhető, minthogy mind az előbb említett családi kapcsolat, mind a sértett testi fejlődésének a veszélyeztetése a megállapított bűntett tényállási eleme. Az elsőfokú bíróság azonban a büntetés kiszabásánál túlzott jelentőséget tulajdonított az enyhítő körülményeknek, figyelmen kívül hagyta a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyát, s azt, hogy a sértett a bűncselekmény elkövetése idején alig haladta meg a 14. életévét. Az utóbbi körülmény folytán a terhelt magatartása a sértett egész további életére kiható és előre fel nem mérhető, erkölcsi fejlődését károsan befolyásoló tényezőként jelentkezik. Figyelemmel ennek a cselekménynek a kiemelkedő társadalmi veszélyességére, és a megállapított bűnösségi körülményekre, a terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés mértéke törvénysértően enyhe. Ez a büntetés nem szolgálja a terhelt megnevelését, de még kevésbé alkalmas a visszatartó hatás eléréséhez. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az említett határozatoknak a szabadságvesztés mértékét megállapító részét hatályon kívül helyezte, s a terhelt büntetését 1 évi szabadságvesztésben állapította meg. Ez a büntetés áll arányban a terhelt cselekményének a tárgyi súlyával, a bűnösségi körülményekkel és ez látszik alkalmasnak a Btk. 34. §-ában írt büntetési célok elérésére. (Legf. Bír. B. törv. I. 315/1966. sz.) (4960.) 3714. Sikkasztó adóügyi előadóval szemben törvénysértően enyhe büntetés kiszabása. A járásbíróság a terheltet a társadalmi tulajdont károsító folytatólagosan elkövetett sikkasztásban mondotta ki bűnösnek, és ezért 5 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A tényállás szerint a terhelt a községi tanács adóügyi előadójaként működött. Beosztásánál fogva jogosult volt köztartozásokat — a rendelkezésére bocsátott hivatalos nyugtatömb felhasználásával kiállított nyugta ellenében készpénzben beszedni, s az így beszedett pénzt még aznap köteles volt postára adni. A terhelt 1964. évben 9 esetben az adózóktól felvett összegekről nem a hivatalos nyomtatványon, hanem más papíron kiállított nyugtákat adott, és ezeket az összegeket nem fizette be, hanem saját céljaira felhasználta. Ilyen módon a terhelt összesen 1930 Ft-ot sikkasztott el. A cselekménye leplezése végett a fenti adózók főkönyvi számláján jóváírta az átvett összegnek megfelelő befizetéseket. — A terhelt utólag a kárt megtérítette. A járásbíróság a büntetés kiszabásánál súlyosítóként értékelte a folytatólagosságot és azt, hogy a terhelt sikkasztásait köztisztviselői minő114