Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)
A járásbíróság a fenti szakvéleményekre figyelemmel az 1966. augusztus 11-én kelt végzésével a Btké. 25. §-ának (3) bekezdése alapján a terhelttel szemben elrendelt rendelőintézeti kényszerelvonó-kezelést zárt gyógyintézeti kényszerelvonó-kezelésre változtatta át. — E végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos. A járásbíróságnak a rendelőintézeti kényszerelvonó-kezelést zárt gyógyintézeti kényszerelvonó-kezelésre átváltoztató végzése törvénysértő. A büntető bíróság az 1/1966. (VI. 3.) EüM számú rendelet 6. §-ának (4) és (5) bekezdései alapján — a Btké. 21. §-ából is kitűnően — csak a még be nem fejezett rendelőintézeti kényszerelvonó-kezelést változtathatja át zárt intézeti kényszerelvonó-kezelésre. A jelen esetben a rendelőintézeti kényszerelvonó-kezelést a terheltnél 1965. július 22-én befejezték, és attól kezdve csak kontrollvizsgálatra rendelték be. Az 1/1966. (VI. 3.) EüM számú rendelet 10. §-a az utógondozásba vett személy kötelességévé teszi, hogy az alkoholelvonó rendelésen felhívásra jelenjék meg, meg nem jelenés esetében azonban szankciót a fenti § nem tartalmaz. / A már elvégzett, illetve befejezett kényszerelvonó-kezelés után az utógondozásban részesülő személyt a bíróság még abban az esetben sem kötelezheti ismét kényszerelvonó-kezelésre, ha az utógondozáson nem jelent meg, vagy azon ittasan jelent meg. Ennek kizártsága abból is következik, hogy a fent idézett rendelethely szerint az utógondozás arra az esetre is vonatkozik, ha a terhelt korábban zárt intézeti kényszerelvonó-kezelésre volt kötelezve, márpedig nyilvánvaló, hogy a bíróság ugyanabban a büntető ügyben nem kötelezheti a terheltet két ízben zárt intézeti kényszerelvonó-kezelésre. A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a járásbíróság végzése törvénysértő, és ezt hatályon kívül helyezte. A Legfelsőbb Bíróság irányításként rámutat, hogy amennyiben a kényszerelvonó-kezelésre kötelezett személy az utógondozás során továbbra is mértéktelenül fogyaszt alkoholt, az alkoholistákkal kapcsolatos általános rendelkezések szerint kell vele szemben eljárni az 1966. évi 27. sz. tvr., illetve ennek végrehajtása tárgyában kiadott 6/1966. (X. 4.) EüM számú rendeletben írtak szerint. (Legf. Bír. B. törv. III. 1367/1966. sz.) (5315.) 3708. Az italozó életmód egymagában nem szolgálhat alapul a kényszerelvonó-kezelés elrendelésének. Kényszerelvonó-kezelés alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a bűntett elkövetése mértéktelen alkoholfogyasztással függ össze. Az ítéleti tényállás — egyébként helyesen — nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetésekor ittas állapotban lett volna, illetve hogy a konkrét esettől függetlenül a vádlott alkoholista lenne, mértéktelenül fogyasztana szeszes italt. Az ítélet indokolásának a bizonyítékok mérlegelésével foglalkozó része tartalmaz ugyan olyan megállapítást, hogy a vádlott italozó életmódot folytat, valamint utalást arra, hogy az orvosszakértő szerint miből állapítható meg a vádlott alkoholista volta; az italozó életmód azonban egymagában 110