Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

össze, a bíróság az elkövetőket arra kötelezheti, hogy kényszereivonókezelésnek vesse alá magát. A megállapított tényállásból kitűnően a vádlott rendszeresen tömény szeszt fogyasztó személy, s volt olyan alkalom, hogy naponként 8—10 fél dl, illetve ennyi dl pálinkát is elfogyasztott, és az egyébként csendes, szerény magatartást tanúsító vádlott ilyen alkalmakkor ingerlékeny, saját társaságának tagjaival szemben is durva magatartást tanúsított. Az alkohol káros hatása ugyan a tűrőképességtől függ, amely egyénileg különböző és ugyanannál a személynél is több körülmény összhatásaként rendkívül változó —, azonban a vádlott által több ízben fogyasztott előbb említett italmennyiségre és az ilyen alkalmakkor tanúsított magatartásra is figyelemmel megalapozottan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a vádlott mértéktelenül alkoholt fogyasztó egyén. Ugyanakkor az adott tényállás mellett az elkövetés körülményeiből, a cselekmény jellegéből okszerűen következik, hogy a vádlott cselekménye elkövetésének legalábbis egyik oka a mértéktelen alkoholfogyasztás volt. Minthogy pedig ilyen körülmények között a kényszerelvonó-kezelés alkalmazása szükséges, és ez a vádlott egészségére nem káros, a kényszerelvonó-kezelés elrendelését sérelmező védelmi fellebbezés sikerre nem vezethetett. (Legf. Bír. Bf. I. 1179/1965. sz.) (4811.) 3707. A bíróság csak a még be nem fejezett rendelőintézeti kényszerelvonó-kezelést változtathatja át zárt intézeti kényszerelvonó-kezelésre. A járásbíróság 1965. június 21-én kelt ítéletével bűnösnek mondotta ki a terheltet közösség megsértésében és kisebb súlyú lopásban, és ezért 1 évi javító-nevelő munkára ítélte. Kötelezte, hogy rendelőintézeti kényszerelvonó-kezelésnek vesse magát alá. A megyei kórház alkoholelvonó szakrendelésének vezető főorvosa 1965. július 22-én arról értesítette a járásbíróságot, hogy a terheltnél a kényszerelvonó-kezelést elvégezték és utógondozásba vették azzal, hogy havonta egy ízben kell kontrollvizsgálaton megjelennie. A terhelt 1966. július 24-én beadvánnyal fordult a bírósághoz, és ebben kérte, hogy a kényszerelvonó-kezelést szüntesse meg, mivel hoszszabb idő óta áll a fenti intézkedés hatálya alatt. A járásbíróság a kérelem folytán felhívta a kórházi osztályvezető főorvost, nyilvánítson szakvéleményt arra vonatkozóan, hogy a terheltnél a kényszerelvonó-kezelés még mennyi ideig szükséges. A főorvos olyan véleményt terjesztett elő, hogy a terheltnél a járóbeteg-kezelés eredményt nem hozott, továbbra is mértéktelenül italozik, az utógondozási rendelésen többször ittasan jelent meg. Ezért indokoltnak tartja, hogy a terhelt kényszerelvonó-kezelése folytatódjék, s minthogy a járóbeteg-kezelés nem bizonyult eredményesnek, a bíróság rendelje el a zárt intézeti kezelést. A járásbíróság a fenti szakvéleményre figyelemmel rövid úton megidézte a városi tanács vb egészségügyi csoportjának vezetőjét, aki az ismertetett szakvéleménnyel egyezően javasolta, hogy a terhelt kényszerelvonó-kezelését a továbbiakban zárt intézetben végezzék. 109